Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Szabolcs-Szatmár megye - Szolnok megye
A híd feljáróit alkotó töltéseket, beleértve a szárnyfalak háttöltéseit és a boltozatokra felhordott földtöltést is, az idők viharai jórészt elkoptatták. A szárnyfalak kimerednek az ég felé, s az út helyenként már nem is föld, hanem a boltív téglája. (218. kép) A híd falazatai elég rossz karban vannak. Az alapfalakat és a régi vízszintig terjedő felmenő falakat alkotó kőtömbök közül több hiányzik vagy törött, sok kövön erős korrózió észlelhető. A boltvállkövek és a szárnyfalkövek legtöbbje ép, itt némi javítgatás nyoma is látszik. A téglaívek és a hátfalazatok vakolata hiányzik, a falazat sok helyen hiányos, ázott, szétfagyott. A nyugat felőli első ív van a legrosszabb állapotban. A mellvédfalakat a három középső ív fölött vízkieresztők tagolják. Belül a kezdőpontokon és közben két helyen kerékvetők vannak. A kerékvetők és a vízkieresztők szintje jóval magasabban van a jelenlegi útszintnél, ami mutatja, hogy mennyi földet sodort el az erózió. A szárnyfalak csatlakozásainál levő rések az utólagosan hozzáépített szárnyfalak süllyedésének következményei. A boltíveken és szárnyfalakon, kövön vagy vakolaton számos név és keltezés bevésése látszik. A feltöltés elpusztulása nem a forgalom következménye, hanem a csapadékvíz munkájának eredménye. A híd teljes területének csapadékvize csak addig tudott a középső ívek vízkieresztőin át kifolyni, mig a háttöltés elegendő magas volt ahhoz, hogy a földút pályája a vízkieresztők felé lejtsen. Valószínűleg már a kezdeti időben elhanyagolták a vízelvezetést, s az útpálya, illetve a háttöltés a vízkieresztők szintje alá süllyedt. Ma már a hídra hulló összes csapadékvíz a mellvédfalak mentén a szárnyfalak tövéhez folyik, és a szárnyfalak mellett végigfolyva sodorja magával a földet. A szárnyfalak végeinél az elsodort feltöltés magassági mérete a 2 métert is eléri. A boltozatok alatt vízfolyás vagy vízállás nincs, mind az öt ív alá be lehet menni. A mederfenék a boltvállakkal közel egy szinten van, tehát erősen eliszapolódott, feltöltődött. A híd forgalma jelentéktelen. Amióta a Szolnok—Debrecen országút elkerüli Nádudvart, a Karcag— Nádudvar közötti közvetlen út elvesztette országos jelentőségét, amióta pedig Nádudvart Püspökladánnyal is „köves út” köti össze, a Karcag és Nádudvar közötti szomszédos forgalom is átterelődött a nem sokkal hosszabb, de kiépített Karcag—Püspökladány—Nádudvar útvonalra. Ezért a közvetlen összeköttetést biztosító földút, amelyen a Zádor-híd áll, ma már kizárólag csak helyi jelentőségű és forgalma minimális. A híd történetére vonatkozó leglényegesebb adatokat a Szolnoki Levéltár és a budapesti Országos Levéltár őrzi. A Jász-Kun kerületek gyűlési jegyzőkönyvei először 1783-ban említik meg a Zádor-hidat. Ebben az esztendőben szeptember 1-i keltezéssel a következő feljegyzés található: „Contractuates Stephani Góc fabri lignarii super accorda Pontis in Fluvio Zador noviter struendi.” Tehát a Zádor vízfolyáson Góc István ácsmester újjáépítette a hidat. II. József uralkodása idejében feltérképezték Magyarországot. A bécsi hadilevéltárban őrzött térképen a Karcag és Nádudvar közötti úton három hidat találunk, valamennyit a Zádor halomnál. Két híd a Zádor halomtól északra, egy pedig délnyugatra van. Ez utóbbi hidalja át a Zádor nevű vízfolyást, ennek helyén épült később a műemlékhíd, azon a fél kilométeres töltésszakaszon, amelyet a térképen sötétebb színnel, tehát vizes, mocsaras területként jeleznek. A Zádor vizét keresztező országúttal nyilvánvalóan sok baj lehetett. Erre enged következtetni az a három külön, egymástól független panasz, amelyeket nagyjából azonos időpontokban kelteztek és végeredményben a kőhíd felépítéséhez vezetett. Karcag város Fő Bírája és Tanácsa 1804. február 11-i keltezéssel feliratot intézett a Jász-Kun kerületek gyűléséhez, amelyben „. . .a mostani, sőt majd minden Árvizeknek ez előtt való esztendőkben látott következéséből tapasztaltatván.. .” hiányolja, hogy a Zádor gátján csak egyetlen híd van, amely alatt a víz nem képes 188
