Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Szabolcs-Szatmár megye - Szolnok megye
tehát azon hídnak felépítésére megkivántató költségeknek felét a Jász Particuláris Cassának, felét pedig Dózsa helységének szenvedni kellene...” A kerületi gyűlés ilyen értelemben hozott elvi határozatot, s egyben utasította a községet, hogy „előbb azonban a költségek feltételét és rajzolatot mutassa be oly formán, hogy azon hídnak felállításával a víznek folyása ne gátoltasson.” A híd rajza és költségvetése még abban az évben elkészült. A tervező Magorányi József egri kőművesmester, nevét egy későbbi levéltári okirat említi, terve azonban nincs meg, csupán annyit tudunk róla, hogy egy hídnyílással több volt a terven, mint ahány később megépült. A kerületi gyűlésről Jászdózsára visszatérő küldöttek ugyanis azt jelentették, hogy „a kőhidnak delineatioját bemutatták, melynek egy árkusa cassáltatott. ’ ’ A kerületi gyűlés a tervet és a költségvetést, nemkülönben a költségek megosztására vonatkozó javaslatot, amely szerint a fele költség a kerület, fele a község pénztárát terheli, jóváhagyás végett 1808. december 15-én a nádorhoz felterjesztette. A hídépítés szakkérdésében a nádor önállóan nem döntött, hanem átadta az ügyet további hivatalos eljárás végett az Építési Főigazgatóságnak. A főigazgatóság a hídra új tervet készíttetett és ahhoz a költségvetést is megváltoztatta, s annak végösszegét 6656 forint 5 krajcárban állapította meg. Úgy látszik, az építési főigazgatóság nagyon elégedetlen lehetett Magorányi tervével, és a költségvetés ellenőrzését végző Bedekovics Lőrinc mérnökkel is, mert a kerületi gyűlés elé olyan javaslat került, hogy „District Geometra Bedekovics Lőrinc Ur intessen meg, hogy másszor az efféle rajzolatokat és költségek feltételeit szorosabban és kellő figyelemmel megvizsgálja. Egyebekben a kerületi gyűlés felhívja Dósa József kerületi kapitányt, hogy a községgel együtt értekezzék Magorányi kőművessel, hogy vállalja-e a hid felépítését az építési főigazgatóság terve és költségvetése szerint.” Az első ilyen tárgyalás nem hozott eredményt, csak az 4 216. kép. Kosárívek a jászdózsaí Tarna-hídon idő múlott. Magorányi kőműves kifogást emelt a terv ellen, kevésnek találta az öt nyílást, mert „azon híd az uj rajzolat szerint egy árkussal megkisebbittetne és ez által az árvíz megtódulván, abból ismét a szomszéd helységekre és magára Dózsára is sok károk háramolnának...” A kerületi gyűlés az eredménytelen tárgyalás után ismét megbízta Dósajózsef „referens-kapitányt” hogy egy esküttel, Bedekovics Lőrinc geometrával és Magorányi kőművessel együtt vizsgálják meg, hogy „azon hídnak alkalmaztatása miképpen és mennyiben nevelné az vizek kiöntését.. . következésképpen annak feállitását hogyan kellessen legtanácsosabban tellyesitésben hozni.” Az újabb tárgyalások eredménye az volt, hogy Magorányi József visszautasította a hídépítés elvégzését, elienben Rábel Károly gyöngyösi kőművesmester vállalkozott arra, hogy az Építési Főigazgatóság tervei és költségvetése szerint a hidat felépíti. Az erről szóló előterjesztés azonban olyan időpontban — 1809. június 20-án — került a kerületi gyűlés elé, amikor a „rossz környülállások” miatt „a jelentett hídnak az elől adott 185
