Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Szabolcs-Szatmár megye - Szolnok megye
214. kép. A jászdózsai ötnyílású Tarna-híd ... - ^Ékr 215. kép. Az ötnyílású jászdózsai Tarna-híd pályája A mellvédfal kb. 45° alatt hajló szárnyfalakban folytatódik, azonos lejtéssel és kiképzéssel. A fedkövek jellegzetes rózsaszínű faragott kövek, vaspántokal egymáshoz kapcsolva végigvonulnak a mellvédfalakon és szárnyfalakon (214. kép). A híd karbantartása igen magas szintű. Az összes hézagok cementhabarccsal ki vannak töltve s nem látszik egyetlen mállott vagy hibás kődarab sem. A híd homlokfalainak szépségét jelentősen növeli, hogy a fedkövek szélesebbek a mellvédfalaknál, ami igen szép árnyékhatást fejt ki. A homlokfalból ezen felül csak a pillérvégek ugranak ki, a vízfolyás felőli oldalon háromszög, az alsó oldalon négyszög alakban. A híd nyílásai rendre 3 öl 2 láb, 3 öl 5 láb, 3 öl 5 láb, 3 öl 5 láb, 3 öl 2 láb, teljes hossza közel 40 méter, szélessége 3 öl 3 láb (6,65 m). A hídpályából a mellvédeket alkotó másfél-másfél láb levonása után 3 ól marad. Ebből két láb szélességet gyalogút burkolat foglal el, amely a fentebb már említett rózsaszínű deméndi kőből készült. A kocsiút szélessége így 5,10 m, ami az új előírásoknak már nem felel meg. Tekintettel azonban a híd csekély forgalmára, az elégtelen szélesség egyelőre nem okoz különösebb zavart a közlekedésben (215. kép). A híd pillérei a Tárná medrének szélességét egyenként 1,60 m-rel, összesen 6,40 méterrel csökkentik. Ez a körülmény egyes vízügyi szakemberek állítása szerint a Tárnát a megengedettnél nagyobb mértékben megduzzasztja. Ez az oka annak, hogy a múltban már szó volt a híd lebontásáról is, holott a híd műtörténeti értéke megkövetelné, hogy eredeti alakjában megmaradhasson. A lebontás iránti igénynek — de a „felduzzasztott” Tárná sodrásának is — a híd már százötven éve ellenáll. Bízunk benne, hogy időtállóbb lesz, mint lebontásának híre (216. kép). A kőhíd építésének gondolata először 1807-ben merült fel. A Jász-Kun kerületek gyűlése előtt „Jász Dósa helység bírája és Tanácsa könyörög, hogy a helység alatt a Tárnán lévő fahíd helyébe kőből más állíttasson.” A községnek ezt az ,,instanciá”-ját Dósa József kerületi kapitány és Bedekovich Lőrinc geometra kapták kézhez kivizsgálásra és javaslattételre. Kettőjük előterjesztése 1808. január 5-én kelt, s ebben „válaszollyák, hogy Dózsa helysége által a Tárná folyásán keresztül felálIittatni kívánt kőhíd valóban szükséges légyen, ugyan, hanem hogy mivel azon hid semmi országos útban nem lenne, a helység pedig a nélkül épen nem lehetne, azonban a helység Cassája azt talán meg nem bírhatná, 184
