Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Pest megye
PEST MEGYE Mai területe legnagyobb részében a volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét foglalja magába. A régi vármegye déli részét Bács-Kiskun megyéhez csatolták, helyette a Dunakanyar üdülőterülete és néhány Budapesthez közel eső Fejér megyei község került át Pest megye közigazgatási területébe. Az általában lapos területű alföldi jellegű megyében kevés a híd, s ami van, annak is legtöbbje alárendelt jelentőségű kishíd, amely nem érdemel figyelmet. A hidakra vonatkozó néhány történeti adatot a Pest megyei levéltáron kívül a Fejér megyei és Nógrád megyei levéltárakban lehet megtalálni. Ezeken kívül értékes az a történeti anyag, amely a Budapest Nyugati pályaudvarról Vácon át Szob és Pozsony felé vezető vasútvonal hídjaira vonatkozik. A közül a sok vasúti híd közül, amelyet Magyarország területén a vasútakkal kapcsolatosan építettek, ezen az említett vasútvonalon álló boltozott ívhidak a legrégibbek és legszebbek. Az utókor számára való megőrzésüket e helyen is hangsúlyozni kell. Ebben a megyében áll Magyarország hídjainak egyik különlegessége a váci Gombáspatak-híd, amelyet hat szobormű díszít. A híd és a hat szobor alkotta műemlékegyüttes világviszonylatban is figyelmet érdemel. Megtartását és konzerválását feltétlenül biztosítani kell. Több olyan hídról, amelyet a szájhagyomány török korinak vagy a török kor előttinek ismer, kiderült, hogy csak a XIX. század elején épült. Nógrád verőce Magyarország első közforgalmú vasútvonalát 1846. július 15-én Pest és Vác között nyitották meg. Ezt követte több más vonal után, 1850. december 16-án, a Vác—Párkány vasútvonal megnyitása. E két vonalat, mint a Bécs—Budapest közötti vasútvonal részét, a Cs. és Kir. Szab. Osztrák—Magyar Állami Vasút Társaság építette. A vonalon több híd is épült, amelyek legtöbbje máig is betölti hivatását. Ezek a hidak az első magyarországi vasúti hidak közé tartoznak. Csaknem valamennyi híd esetében, melyet az említett vasúttársaság épített, figyelmet érdemel a szárnyfalak kiképzése. A szárnyfalak alaprajza körív, minek folytán a fal látható felülete homorú henger vagy kúpfelület. Szemünk a tám- és bélésfalaknál inkább a domború vagy sík felületekhez van szokva. A homorú falkiképzés boltozatra emlékeztet, vízszintes erők gazdaságos leküzdésének látszatát kelti, mint ahogy valószínűleg ezzel az elgondolással is tervezték meg annakidején a műszaki tudományoknak abban a korában, amikor még a jó műszaki érzéket sokkal többre értékelték, mint a számítást vagy a méretezést (184. kép). Az íves szárnyfalak, a hidak felszerkezetének átépítése, erősítése, cserélése stb. közepette még ma is, jóval 100 év után, eredeti alakjukban megvannak. Sok ilyen híd látható nemcsak a Vác—Szob, hanem a Budapest Nyugati pályaudvarból kiinduló alföldi vonalakon is, amelyeket ugyanez a vasúttársaság épített a XIX. század közepén. Nógrádverőce állomástól Vác felé haladva kb. 3 kmre, a téglagyárnál, a vasútnak igen magas töltése van. Ezen a helyen a téglagyári csillevágányt áthidaló híd kétszintes megoldású. Alsó szintje aránylag mélyen fekszik, ezért csak közvetlen közelről tűnik fel, hogy az igen magas, téglaboltozatú híd emeletes. Szárnyfalai körívesek (185. kép). A híd eredetileg egy vágányra épült, később két-164
