Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - A híd tájformáló jelentősége
Ugyanígy nem keltheti a szépség érzetét a jelentéktelen méretű, megszokott szerkezetű híd sem, hacsak valami különös szempontot nem kell mérlegelni, egyszerűen azért, mert nem old meg nehéz műszaki feladatot, s ezért nem kelti a természeti erők legyőzésének kielégítő érzését. Az ilyen kis hidacska rendszerint beleolvad a környezetbe. Épületekkel teletűzdelt területen észre sem vesszük, a tájképben sem vonja magára a figyelmet, főként ha a növényzet is elborítja. Ez így helyesen is van, túlzott jelentkezését kihívónak tekintenénk. Minél nagyobb a híd, annál inkább fellép a tájformálás igényével. Érzékenyen jelentkezik ez az igény a szabad természetben, ahol már egy viszonylag kis méretű híd is magára vonja a figyelmet. Városban, ahol nagyobbak az épületek méretei, a hídnak ez a városképalkotó tulajdonsága csupán nagyobb méretű hidak esetében jelentkezik. Nagyvárosokban pedig, jól tudjuk, csak a legnagyobb méretű hidak jellemzők a városképre. Igaz viszont, hogy gyakori szokás a várost egyik jellegzetes hídjával jelképezni, ami arra utal, hogy a hídnak tájformáló szerepe még nagyváros esetében is döntő jelentőségű lehet. Ugyanennél a gondolatnál megmaradva világosabbá válik, hogy miért teljesen más feladat a híd és a természetalkotta táj, ismét más a híd és a falukép, és más a híd és a városkép összefüggéseinek keresése. A természet erőinek legyőzését mindhárom esetben egyformán érzékeljük, hiszen a folyó szélességével, a pillérek elhelyezésével, a híd szerkezetével, kialakításával, alakjával jut kifejezésre. Másként állunk azonban akkor, ha a híd felidézi a természet nyújtotta harmónia megbontásának, vagy különösen a környezet elpusztításának gondolatát. Ezt a pusztítást legerősebben a tájképben érezzük, sokkal kevésbé érzékeljük a faluképben, a városképben pedig már egyáltalában nem találjuk sérelmesnek. A kis hegyi patakon keresztül átívelő finom művű kőhíd még tájalakító hatásában is kellemes, de a csőáteresz, a ráhelyezett széles töltéssel, ugyanott már bántó beavatkozás lenne a természet tájalakító tevékenységébe. Ugyanez a csőáteresz és töltés a faluképben a sok emberi építmény között természetesnek látszik, viszont ugyanitt bizonyára idegenül hatna a pataknak többszáz méteren át való beboltozása, ami pedig városokban megszokott szükségszerűség és minden vonatkozásban kielégíti az embernek mind esztétikai, mind egyéb vonatkozású igényeit. A régi hidakra visszatérve még egy megállapítást tehetünk. A középkori építmények közül a várak, kastélyok, templomok stb. elhelyezésekor az a szempont érvényesült, hogy azok a környezetükön uralkodjanak. A váraknál és a kastélyoknál a biztonság, a védelem és a messzire látás volt az indíték, míg a templomoknál a feltűnő, monumentális elhelyezés és — egyes helyeken — a tűzfigyelés. A váraknak hegytetőn, dombtetőn, a kastélynak domboldalon, a templomnak a legfeltűnőbb helyen való elhelyezését mai szemmel megszokottnak, elfogadottnak, helyén valónak érezzük. Pedig a régi építkezések idején aligha volt mértékadó szempont a tájkép szépsége vagy a természet harmóniájának védelme. Az építményeknek a tájba való beillesztését nem művészkéz, hanem sok esetben a megalkuvást nem ismerő szükség irányította. Minden valószínűség amellett szól, hogy a régi hidak elhelyezésekor és a környezetbe való beillesztésekor is hasonló szempontok érvényesültek. Miért érezzük mégis, hogy a régi hidak olyan jól illeszkednek bele a környezetükbe, amikor építésükkor az ember — ha tudta— valóban nemcsak legyőzte, hanem leigázta a természetet? Egyfelől meg kell állapítani, hogy a régi híd a mai szemlélőben csak egészen kivételes esetekben vált ki oly mértékű kielégültségi érzést, mint az új híd, hiszen a műszaki tudományok fejlődése során az emberi géniusz mind nagyobb feladatokat oldott meg, s igénye is állandóan növekedett. A régi híd szemlélete közben tehát viszonylag kisebbnek érzi az ember a természettel szemben elért győzelmet és kevésbé megbontottnak a természet nyújtotta harmóniát. Másfelől fennáll viszont az az objektív körülmény is, hogy a régi híd megépítése óta a termé-12
