Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)

Régi hidak problematikája - A híd tájformáló jelentősége

szét bizonyos fokig „kiheverte” a beavatkozást. Ellepte a hidat patinájával, hídfőit mohával, rézsűit gyeppel, tehát a természet is megtette a maga lépéseit a harmónia érdekében.

A döntő körülmény azért mégiscsak az, hogy a régi híd megépítése óta eltelt hosszú idő alatt megváltozik az emberi szemlélet. A hatalmas gyártelepek, bányák, erőművek, völgyzárógátak óriási tömegeikkel valóban már olyan mértékben alakítják át a táj képét, hogy a természet alkotásaiból úgyszólván semmi sem marad. A mai ember ezért a táj-, falu- vagy városkép védelmében nem észleli azt az esetleges zavaró hatást, amelyet bármely régi híd okozott vagy okozhatott volna mégoly kihívó elhelyezésével is. A táj-, falu- vagy városképet érintő kisebb inzultusok iránt a mai ember már érzéketlen.

Falun és városban az ember is segített a megbontott egyensúly helyreállításában. A híd építését követően az utak, házak stb. már a hídra tekintettel épülnek, s elősegítik az összhang kialakulását.

A szerényebb méretek, a patina, a növényzet, a hozzáépítések és a sok mesterséges létesítmény megszokása együtt az, amit a mai ember a régi hidak és környezetük kitűnő összhangjának nevez.

13