Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Komárom megye
Mocsa A községből északkelet felé kivezető földúton a község szélén szegmensíves téglaboltozatú híd áll, amelynek a boltvállig menő falait faragott kőből rakták. Alacsony mellvédfala van, középen 0,30 m magas csupán, inkább csak szegélynek minősül. Tetején rózsaszínű mészkőből készült szépen faragott fedkövek láthatók, amelyeket egymással hosszirányban kettős vaskapcsok kötnek össze (153. kép). A nyugati szárnyfalak alakja a szokásos, végei enyhén kifelé hajlanak és a hídfők felé lejtenek. A keleti szárnyfalak az ellenfalak vonalában kb. 45° alatt megtörnek és csak 2 méter után veszik fel az enyhén kifelé hajló irányt, amely a szemben levő szárnyfalak irányával szimmetrikus. Ez az alaprajzi elrendezés nyilvánvalóan a híd és az út közötti szélességkülönbséggel függ össze. A híd nyílásmérete 5,60 m (3 öl), szélessége mellvédfalak között mérve 7,05 m (3 és 3/4 öl), teljes hossza 19,00 m, a boltozat húrmagassága 1,40 m. A homlokfal a hídnyílás fölött vízszintes záródású, a hídszárnyakon enyhe lejtéssel a hídfők felé. Vakolata táskás, sok helyen levált. A mellvédfalak fedkövei közül 153. kép. Híd a község szélén, földúton, Mocsa 146 kettő hiányzik, az egyik a fal mellett a vízpartján látható ledobva. A hídra felhordott földfeltöltést az erózió már nagyon lekoptatta, úgyhogy a forgalom a boltozaton jár. Kb. 30 cm földréteg hiányzik a hídról. A forgalom jelentékeny, sok szekér és vontató halad át, amelyek a közeli mezőgazdasági birtokegységek felé igyekeznek. A vízfolyás Tata felől érkezik és az ún. Mocsai-tóba ömlik. A tatai halgazdaság kezelésében van. A híd keletkezésének története feltáratlan, valószínűleg a XVIII. században épült. A híd a műemlékjegyzékbe M. J. jelzéssel fel volt véve, de az újabb jegyzékből kimaradt. Tata A tatai vár ún. vízivár volt, amelyet annakidején a tóba építettek bele, hogy védelmét megkönnyítsék. „Mikor még a XVI. századi bástyák nem készültek el, a kastély meredek sziklán emelkedett a tó fölé. Lábainál, a terasz aljában forrás és fürdő volt. Ezt a forrást a bástyák építésekor a falak aljából vezették a tóba, amelynek vize a várat teljesen körülvette” — írja Jenei Ferenc A tatai vár c. könyvének 31. oldalán. A XVIII. század derekán Mikovinyi Sámuel, korának kiváló vízimérnöke szabályozta a tó vízháztartását, akkor kerül a vár a tóparttal szorosabb kapcsolatba. A várat alkotó sziget és a „szárazföld” között töltések épültek. Ezeken hidak, zsilipek voltak, amelyekkel a tó vizének lefolyását szabályozni lehetett és lehet ma is. VÁRFELJÁRÓ-HÍD A vár bejárata eredetileg fahídon át vezetett az északi várbástya közelében levő várkapuhoz, A várkaput a XVIII. század közepén áthelyezték a várfal közepére, régi helyétől délebbre, a kastélybejárat vonalába. A várnak ezt az átalakítását a kapuívvel együtt
