Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Heves megye
fizettem 1- szer Rabi Károly gyöngyösi kőműves mesternek 1171 F 35 kr 2- szor Suller András és Ledek Antal Deméndi kőfaragóknak 522 F — kr 3- szor Hutterlerner József Sólymos kőbányai kőfaragónak 271 F 21 kr 4- szer Tuza János pipishegyi kőfaragónak 136 F 30 kr 5- ször Kronberger József Farkas Mályi kővágónak 91 F 30 kr 6- szor Kovács István mészégetőnek 240 kila mészért 21 kr-ával 84 F •—■ kr (:A többi meszet, úgy mint 500 kilát Kovács József Fő Sz. Bíró Úr fizetvén ki a Cassabul:) Összvességgel 2276 F 56 kr Szükséges itt megjegyeznem, először, hogy a hídhoz sima faragott kő 39 quadratokkal több vitetett, mint sem ezen vissza csatolt Költségek lajstromában ki vagyon téve, amelly onnan esett, hogy a Deméndi kőbányában nem lévén készen faragott kő, a Solymosi bányában csináltatta meg azt a Kőműves mester és onnan is vitette el, annakutánna pedig a Deméndi bányában is elkészülvén a faragott kő, az is oda vitetett, ellenben a gömbölyű faragott kövekbül kevesebb kellett 9 quadratokkal. Azonban mind a mellett is 41 négyszög sukk és 3 szól faragott kő a hidtul ki maradott, mely köbül 13 négyszög sukkot és 3 szólt a Vezekényi híd reparátiójához vitettem, a többi pedig, úgymint 28 négyszög sukk most is Viszneken vagyon. — Másodszor a Rabok által nem töretvén ezen hídhoz egy darab kő is, az egész szükséges mennyiséget, amelly csak 244 1/2 ölre ment, pénzen kellett megvenni, de ebbül is megmaradván 20 öli kő abbul négy ölet a híd töltésére fordítottam 3 1/2 ölet a Vezekényi, hármat a Hanyi hídhoz vitettem, a 9 1/2 öl kő pedig Viszneken meg vagyon. — Harmadszor kőműves mesternek a bére az Inzsnér Úr által huzattatott le az ezen esztendőbéli napi szám árához képest 1171 forint 35 krajcárokra. — Negyedszer a régi fahidat széjjel szedetvén abbul kikerült... (táblázatos kimutatást közöl a kikerült faanyagról és annak hovafordításáról) — Negyedszer (Nyilván tévedésből a jelentés ismét „negyedszer”-! ír) ezen híd tökéletesen lett el készítése mellett a Szaránki Hadnagy mint felvigyázó tíz heteket töltvén alázatosan esedezik némi nemű megjutalmazásáért. — Mellyekrül teszem ezen jelentésemet. . . ” stb. Közvetlenül a híd alatt, egészen a második világháború végéig duzzasztógát emelte meg a patak vizét, hogy energiáját malom hajtására hasznosítsa. A vízjogi engedély birtokosa 1890-től kezdve ugyanaz a Molnár János, mint akinek a neve a hídon levő táblán is olvasható. A gát fából épült és az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság vízikönyve szerint 2 m-rel duzzasztotta fel a vizet, amely duzzasztás 3,6 km-re terjedt. A malom berendezéseiből ma már csak az ódon épület áll a patak partján, a híd közelében. 148. kép. Emléktábla a viszneki Egerpatak-hídon 143
