Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Heves megye
'29. kép. A gyöngyösi híd északi homlokzata A híd homlokfalainak és mellvédjeinek vakolata hiányos, egyébként a híd jó állapotban van. A patak kb. 5 m-rel folyik a terepszint alatt, meredekfalú, teljesen kikövezett mederben. A híd környezete tetszetős, rendezett és gondozott benyomást kelt. A híd építéstörténetének első adata 1730-ban olvasható Gyöngyös város közgyűlési jegyzőkönyveiben. A május 20-i közgyűlésen elhatározták a Tó utcai híd megépítését és erre a célra 100 forintot szavaztak meg. (A Tó utca nevét később Vachot Sándor utcára változtatták.) A hídépítésre vonatkozó javaslatot Kozma Boldizsárnak, a vármegye szolgabírájának megkeresése alapján terjesztették a közgyűlés elé. Kozma többet akart volna a hídépítésre biztosítani, mint a megszavazott pénzösszeg, hogy kőhidat építtessen, ez azonban ekkor még nem sikerült. A határozat folytán fahíd épült, amelyet azonban 20 év után újjá kellett építeni. A fahíd újjáépítését az 1750. január 10-i közgyűlésen határozták el. Felhívták a patai, tarjáni és oroszi bírákat a szükséges közmunka kiállítására és utasították a városbírót, hogy a szükséges faanyagot hordássá a helyszínre. A fahíd újjáépítésére a következő évben valóban sor került. Elfogadták Molnár Györgynek és fiainak ajánlatát és nekik kiadták a munkát. Közben azonban az 1751. január 12-i közgyűlésen Mester János ácsmesterre bízták a Nagyhíd építését 40 forintért, mert ajánlata olcsóbb volt, mint Molnárék ajánlata, megjegyezvén, hogy ezt „az Molnárok is nem difficultálván sponte nékie engedték." Ezzel a fahíd további 35 évig még fennmaradt. Közben 1769-ben Poderlmre molnárral végeztettek nagyobb javítási munkát a hídon. A kőhíd építésének gondolata 1784-ben újjáéledt. Ebben az évben Rábl Károly kőműves mester elkészítette a Tó utcai híd tervét, amelyet a december 24-i közgyűlés elfogadott. Utasították a városbírót, hogy a tervet mutassa meg az alispánnak „és hogy ha helyes-130. kép. Falkötővas vége látszik a gyöngyösi hídon 93 131
