Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Heves megye
nek fogják ítélni, átallyában in R. f. 800 alkudjon meg Bíró úr az említett kőmíves mesterrel oly kötet alatt, hogy minden materiálékat és mester embert az kőmíves mester agyon, az híd pedig alkalmatos légyen az delineatio szerint.” A hidat 1786-ban valóban fel is építették s az 1787. február 2-i közgyűlésen ,,Rábbli Károly kőművesnek a város Nagyhigyára tett munkájáért” 218 forint 44 krajcárt fizettek ki a már kiutalt előlegeken kívül. Rábl Károlynak azonban első hídjával nem volt szerencséje. A híd a következő év tavaszán összeomlott. „Ezen alkalmatossággal Rábl Károly, városunk lakosa és kőműves mestere az N. Tanács elejében szólítván azon kőhídnak leomlása végett, melyet ennek előtte az Nagypatakon épített volt esztendőnek előtte, és megkérdeztetett, miképen gondolkozna annak újjonnan felállítása felől, mivel úgyis az cautiót holtáig magára vállalta eránta ki is ebbéli kérdéseire az N. Tanácsnak rimánkodott azon, hogy addig is még annak újontbéli építéséhez fogna, vizsgáltatna meg ahhoz értő mester emberek által, kinek az hibája végett történt légyen ebbéli szerencsétlenség, és azonnal hozzá fogni annak tulajdon költségén magát obi igái I ya, melly ebbéli kívánságára eő Kegyelmének nem hajolván Tanátsunk nékie serio injungálta, hogy az Hídhoz üdő hallasztás nélkül hozzá fogni és tökéletesen azt elvégezni mennél előbb iparkodjon, különben más módokkal is fog ösztönöztetni.” Ez a kezdeti sikertelenség azonban nem vette el a kedvét a mesternek. Ismeretes, hogy Rábl Károly egész 84 éves korában bekövetkezett haláláig nemcsak Gyöngyös városában/hanem a közeli és távolabbi környéken is épületek egész sorát építette fel és 60 évet meghaladó tevékenysége alatt számos neves, még ma is álló hidat épített, amelyekről könyvünk is — a maga helyén — beszámol. Rábl Károly 1828. április 16-án halt meg, síremléke a gyöngyösi temetőben áll. A Nagypatak hídját a feljegyzések tanúsága szerint Gyöngyös városa építtette. Később azonban a híd a vármegye tulajdonába került, ami a fenntartási kötelezettséget a vármegyére hárította. Ez az intézkedés feltétlenül indokolt volt azért, mert a híd országos fontosságú útvonalon áll, amely ma is része a főközlekedési hálózatnak, márpedig a községek csak a helyi jelentőségű utak és hidak költségeit viselték és viselik ma is. A hídon — fennállásának közel 180 éve alatt — több alkalommal végeztek javítási munkálatokat. Egyik ilyen fenntartási munkáról emlékezik meg Heves vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek 1835. és 1836. kötete is. Egy későbbi — valószínűleg az 1900-as századforduló táján végzett — javítási munka alkalmával a hidat kiszélesítették. Déli oldalán kb. 2 m szélességű boltozatot hozzáépítettek s a hídpályát járdával egészítették ki. Ekkor kapta a déli homlokzat a faragott kő ívet és burkolatot. A híd a műemlékjegyzékbe M. J. jelzéssel volt felvéve. Ezt a védelmet azonban megszüntették és helyet adtak a helyi építkezési érdekek érvényesülésének. A híd környékén ugyanis magasházas beépítést terveztek és a rendezési tervet nem egyeztették kellően a híd megtartásának szempontjával. A híd napjai meg vannak számlálva. Gyöngyöspata DANKA-PATAK HID A Gyöngyösről Pásztó felé vezető 211. főközlekedési útnak a községen áthaladó szakasza erős esésben S-kanyart ír le. Ennek alsó végén, a csatlakozó egyenes szakaszon áll a „Városhídja”, Nepomuki Szent János szobrával. A híd két nagy nyílásból és a keleti hídfőn átvezető kis nyílásból áll. A kis hídnyílás magasvezetésű malomcsatornát hidal át, amely a hídtól északra kb. 100 méterre levő gátnál ágazik ki a Danka-patakból. Építészeti megoldás szempontjából a híd voltaképpen kétnyílású, a kis 2,00 m-es hídnyílás, amely méretben is, magasságban is elkülönül, csupán lyuk a keleti hídfőben (131. kép). 132
