Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Heves megye
A híd helyén valamikor fahíd állott. Ennek a falaidnak újjáépítése 1834-ben vált időszerűvé. A járási főszolgabíró, akire az építkezés tartozott, előterjesztést tett a hídfőknek kőből való megépítésére, amelyeken a fahíd meglevő anyagának felhasználásával és kiegészítésével épülne fel az új 2 öl 5 láb nyílású és 2 öl 3 láb széles híd. A vonatkozó tervet és költségvetést Rajber Ignác kőművesmester készítette 1834. július 12-én, s a költségvetésre folytatólag Máhr Ferenc ácsmester költségvetése is rá van vezetve 1834. augusztus 24-i keltezéssel. A vármegye elfogadta az előterjesztést, de a híd átépítését csak négy évvel később, az 1838. április 6-i közgyűlésen rendelte el. Addigra azonban a patak a fahidat tovább rongálta. A főszolgabíró a megyei mérnökkel együtt úgy vélekedett, hogy nagyobb nyílású hídra van szükség, mint a tervezett. Bár a jelentés csak a nyílás szükséges növelését említi, valószínű, hogy a meder kimosódott, mélyült és bővült, mint ahogyan a kőhíd megépítése óta is jelentős kimosások állapíthatók meg. A főszolgabíró és a megyei mérnök kihasználták a vármegyei közgyűlésnek korábbi felhatalmazását, de annak tartalmát felülvizsgálták és módosították. Jelentésük, amelyet a közgyűlés elé terjesztettek, a már megtett intézkedések jóváhagyásának érdekében történt. A jelentésből, valamint a hozzátartozó tervekből megtudjuk, hogy „...a közben jött majd négy évtül olta, mint a kérdéses pataknak mélysége és szélessége nevezetesen nagyobbodtak, úgy a fa híd ormosai és padlói is, melyek pedig az érintett terv szerint továbbá is megtarthatók voltak, szerfelett megromlottak, úgyhogy ezen hídnak a mostani körülállásokhoz képest erősebb és állandóbb felkészíthetése már hosszabb és vastagabb kőfalszárnyakat, úgy a további mosások ellen fésűs tölgy karókkal készítendő két sor fenékszíni keresztkötést is kíván.” Ezért a főszolgabíró és a mérnök készíttetett még két költségvetést. Az egyiket Hönsch Márton kőműves 126. kép. Ellenfal és boltozat az egerszalóki hídon pallér készítette, végösszege 573 forint 43 krajcár s arra a hídra vonatkozott, amely megépült. A költségvetés összegéből 363 forint 31 krajcár a munkabér és 210 forint 12 krajcár az anyagköltség. A másik költségvetésben, amelyet Máhr Ferenc ácsmester írt alá, fel volt tüntetve az 1834. évi Rajber-féle költségvetés végösszege 382 forint 09 krajcár, ehhez hozzáadódott a fából építendő felszerkezet 203 forint 10 krajcár költsége, ami együtt 585 forint 19 krajcár. Mindkét költségvetést kiegészítette még a „fésűs karózás” 144 forint 15 krajcár költége, amellyel együtt a két végösszeg 717 forint 58 krajcár, illetve 729 forint 34 krajcár. Ezért azután „...ezen erősebb, állandóbb, egészen 9 129
