Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)

Régi hidak problematikája - Érték-e a régi híd?

kapcsolatban a régi épületek, épületcsoportok vagy városrészek értékelése vet fel, s amely az építészettörténet tudományának még mindig csak részben feltárt területe. Ha elfogadjuk a városrendezésben követett módszertani okfejtés helyességét — amit annál is inkább megtehetünk, mert a híd, nem vitásan, a városrendezésnek egyik döntő tényezője —, akkor a hídnak az előzőekben vázolt materiális értékelését ki kell egészíteni egyfelől esztétikai, másfelől történeti értékeléssel.

A híd esztétikai értékelésének ki kell terjednie a híd képhatására, illetve annak esztétikai tartalmára. Tekintettel kell lenni a hídnak a környezetben betöltött szerepére, a város- vagy falukép szempontjára, tehát a hidat, mint tájrajzi egységet kell vizsgálni. Az értékelést a mai kor esztétikai felfogása alapján kell elvégezni, de magát a hidat, mint építményt — az alábbiak szerint — annak a kornak szemlélete alapján is meg kell ítélni, amely a hidat létrehozta. Mindez a városépítésnek is problémája. Hogy e tekintetben a hidak terén nem csekély nehézségekkel kell megküzdeni, részben arra a tényre vezethető vissza, hogy a hidak esztétikája még napjainkban is viszonylag kiforratlan, és semmi esetre sem annyira tisztázott kérdés, sem elméleti, sem gyakorlati síkon, mint a magasépítmények esztétikája. A tárgyilagosság kedvéért meg kell azonban jegyezni, hogy a régi magasépítmények értékelése esztétikai szempontból még a hidakénál is több nehézséget okoz. A jövő e téren mindenesetre a nézetek tisztázását fogja közelebb hozni, annak felismerésével együtt, hogy nincs külön magasépítési- és külön hídesztétika, hanem csak építmény-esztétika.

A híd történeti értékét a hídra vonatkozó történeti ismeretek birtokában mérhetjük le. Ilyenek hiányában könnyen esünk abba a hibába, hogy a történeti értéket — az egyszerűség kedvéért, vagy lustaságból — nem létezőnek, nullának tekintjük. (Erre példa a miskolci Sajóhíd fentebb leírt esete.)

De ha összegyűjtjük és áttekintjük mindazokat az adatokat, amelyek a híd építésének előzményeitől kezdődően az építésre, fenntartásra, átalakításra, stb. mind a mai napig vonatkoznak, és annak alapján értékeljük a hidat, ez az értékelés még mindig csak egyoldalú történeti adatértéket eredményez, amely alkalmas arra, hogy azzal a történész kiegészítse a történeti fejlődési folyamatra vonatkozó ismereteit. Mindez azonban a tervezőmérnök kezében, vagy a döntésre hivatott vezető előtt is csupán csak adat, mely száraz és elporlik.

Ha a történeti ismeretek szélesebb körben tudatossá válnak, ezzel értékük megsokszorozódik. Előtérbe léphetnek az egyes adatok összefüggései s a híd adatai kiegészülnek helytörténeti, kultúrtörténeti adatokkal, illetve hozzákapcsolódnak azokhoz. így kialakulhat a történelmi fejlődés folyamatának megismerése, ami az öntudatot erősíti és újabb művek létrehozására ösztönöz. A múlt hagyománya ily módon a száraz adatokkal szemben már aktív kulturális értéket is képviselhet, és a történeti adatok tudatnevelő, tudatfejlesztő hatása mellett bizonyít.

10