Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Régi hidak problematikája - Érték-e a régi híd?
ÉRTÉK-E A RÉGI HÍD? Az igények bővülése, a régi híd átépítésének vagy elbontásának szükségessége minden egyes esetben felveti a kérdést, hogy milyen értéket képvisel a régi híd. Az értékelést, anyagi alapon úgy végezhetjük el, hogy összehasonlítjuk a régi híd átalakításának, megerősítésének, kiszélesítésének költségeit egy teljesen új híd építésének költségeivel. E költségekbe, természetesen, bele kell számítani mindkét esetben a hídfeljáró utak, valamint az építés idejére létesülő ideiglenes híd költségét. A költségkülönbözet adja a régi híd értékét. (Materiális érték.) Ez az értékelésmód vezérelte a múltban a hidak építését és eredményezte azt, hogy régi hídjaink legtöbbje már átadta helyét korszerűbb utódainak. Ennek a rideg materiális értékelésmódnak esett áldozatul a régi miskolci Sajó-híd, amelyet 1942-ben bontottakéi, miután a pótlására épített új híd elkészült. A3.sz. Budapest—Miskolc— Kassa főközlekedési útnak megnövekedett forgalma szükségessé tette az út szélesítését és a régi híd által keletkezett útszűkület megszüntetését. A megoldás módjainak megítélésére a hídfenntartó két lépésben összesen 11 tervváltozatot vizsgált meg és költségeit, tehát a régi híd megtartásának lehetőségét igen behatóan, komolyan mérlegelte. A tervváltozatok közül ötöt 8 m, hatot 10,40 m pályaszélesség alapulvételével dolgoztak ki. A régi híd boltozatai 7,60 m (4 öl) szélesek voltak. A második csoport egyik megoldása a régi híd három nyílásának megtartását és a híd további két nyílással ötnyílásúvá való meghosszabbítását irányozta elő 5x13,30 = 66,50 m össznyílással és 230 000 P költséggel. A választott megoldás új 3x20 = 60 m nyílású betonboltozatú híd, 227 000 P előirányzati költséggel szerepel. (55—56. kép). A döntést a két számadat összehasonlítása alapján hozta meg a hídfenntartó. A régi híd eszmei értékét nem mérlegelték, legfeljebb mint óhaj hangzott el egyesek részéről a régi híd megtartása. A hídfenntartónak tudomása sem volt arról, hogy a régi híd egyáltalában képvisel-e eszmei értéket, hiszen a híd építéstörténeti adatait — így pl. tervezőjének nevét és építésének időpontját — nem ismerte, de még csak azt a tényt sem értékelte, hogy az elbontott híd nyílásméretei (13,30 m = 7 öl) a legnagyobbak voltak az országban. A híd elbontása óta a legnagyobb nyílású régi kőhíd nyílásmérete már csak 12,01 m, tehát 6 öl 2 láb (Gyula, Kapus-híd). A régi miskolci Sajó-híd elbontása 3000 pengő költségmegtakarítás kedvéért tükrözője az akkori idők felfogásának. Mai szemmel nézve durva értékpusztítás, amelyet a megtakarított összeg sem nagyságával, sem részarányával nem tudna igazolni. A megtakarított összeg megfelelt egy vezető beosztású alkalmazott háromhavi fizetésének, s az előirányzati költségnek csupán 1,3%-a volt. Mai felfogásunk szerint műszaki történeti értékeink átmentése érdekében ennél sokkal nagyobb áldozatokat is vállalnia kell a társadalomnak. Minél jobban csökken a régi hidak száma, annál inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a fentebb említett materiális érték nem fejezi ki helyesen a híd értékét, tehát az értékelést eszmei szempontból ki kell egészíteni. A hidak eszmei szempontból való értékelésének kérdése csaknem azonos azzal a kérdéssel, amelyet a városrendezéssel 9
