Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)

Hídleírások - Hajdú-Bihar megye

udvari kamarához, ahol „Őfelsége legmagasabb döntése elé bocsátják”, ahogy a kamara a sürgetésre válaszolta. További két sürgetés történt még Biermann Mihály udvari ágens útján, amelyek közül a második már azt közölte, hogy őfelsége hozzájárult a város kérelméhez. A döntés — sajnos — olyan későn érkezett meg, hogy abban az évben már nem fogtak hozzá a munka folytatásához.

A következő, 1829. évben Poroszlai tanácsnok június 30-án bejelentette, hogy a híd építése július hó elején újból megkezdődik, másfél évi szünet után.

Még ugyanazon év őszén Huszár Gábor, a Tisza- Kőrös szabályozására kirendelt királyi biztosság mérnöke, majd a jövő 1830. év tavaszán Rauchmüller Ferenc királyi építési főigazgató vizsgálták meg a híd építésének előhaladását. Utóbbi elrendelte 16 vízkieresztő készítését. Az építési főigazgató rendelkezése nyomán a közgyűlés kiküldte két szenátorát, a népszószólót és Liszkay Sámuel városi földmérőt és intézkedett a többletköltség fedezéséről. Ugyanez a négy főből álló bizottság foglalkozott Litsman József kivitelező kőművesmester beadványával, aki a pilléreknek magasítását, illetve ennek folyamán jelentkező 250 forint többletköltség megtérítését javasolta. A bizottság azonban, kellő utánmérések alapján megállapította, hogy Litsman még nem érte el a falazattal a terv szerinti magasságot, úgyhogy a magasítást el kell ugyan végeznie, azonban ennek következtében többletköltség megtérítésére igényét nem ismerik el. Vita alakult a Litsman által szállított kőanyag minőségét illetően is. Litsman a szomolyai és a novaji (Borsod megye, mezőkövesdi járás) bányákból hozatta a követ, nem pedig a harsányi és deméndi bányákból. Panaszolták a határidő túllépését is, olyannyira, hogy Liszkay azt javasolta, vegyék el a munkát Litsmantól és adják másvalakinek.

Ügy látszik, Litsman valóban elhanyagolta a hídépítést. Benkovics János szomolyai kőfaragó is leállította a kőszállítást, mert — mint kiderült — Litsman nem fizetett.

Az udvari kamara — valószínűleg az építési főigazgató

látogatása nyomán — 1830 nyarán jelentést kért az építés előrehaladásáról. A vonatkozó jelentést július 17-i keltezéssel s a fentiekben vázolt tartalommal küldi el a közgyűlés.

Az udvari kamara augusztus 11-i ülésén tárgyalta a hídépítés ügyét. Huszár Mátyást, a nagyváradi kerület kamarai főmérnökét bízta meg vizsgálattal és jelentéstétellel. Huszár Mátyás a rábízott feladatot teljesítette, ezen felül Debrecen városához is intézett levelet szeptember 16-i dátummal. Ez a levél különféle utasításokat tartalmaz a városi geometra és az építőmester részére, és azokat december 17-én a közgyűlésen is felolvasták.

Bár határozottan semmiféle írásbeli dokumentum nincs rá, arra kell következtetni, hogy a két hídfő és a nyolc mederpillér falazatait az 1830. építési idény végéig sikerült elkészíteni. Erre a következtetésre indít Litsman 1831. június 11-i beadványa, amelyben a boltozati állványokat említi, valamint az a körülmény is, hogy az 1831. év elejétől kezdve a kőátvétel több ízben foglalkoztatta a városi közgyűlést. Ez az év egyébként az építésre nem volt kellően kihasználható, mert a kolerajárvány miatt Debrecen 1831. július 15-től október 3-ig, tehát csaknem az egész építési idény alatt, vesztegzár alatt állott. Ennek ellenére úgy tűnik az okiratokból, hogy a boltozatok 1831. év végére készen lettek.

Az 1832. év elején az úttest kövezéséhez szükséges kövek beszerzéséért a március 19-i közgyűlés kiküldte Miklóssy szenátort és Liszkay geometrát, akik sorra járták a bányákat, majd jelentették, hogy „Tokaj város északi határában fekvő bányák acélkeménységű gránit köve a legalkalmasabb a hid közének padimentumozására.” Az Eger környéki bányák anyagának egy része lyukacsos mint a szivacs, a víz porlasztja. A szükséges 40 köböl követ „szálakon” javasolták szállítani Csegéig.

Miklóssy és Liszkay a kőszállítás megszervezése és lebonyolítása ügyében kétszer is Tokajba utazott. Első alkalommal — június 20-án — csak ajánlatokat kértek. Kiderült, hogy a tiszai szállítás a kétszeri átrakással és szekérfuvarral többe kerül, mintha Tokajból a hely116