Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Heves megye
színre szekereken szállítanák a követ. Második útjuk alkalmával — augusztus 19-én — megvették a követ részben özv. Boronkayné, részben a kamarai bányából, megegyeztek Turtsányi Pál kőfaragóval és társaival és a szállításra vonatkozóan mégis a hajófuvar mellett döntöttek. Szerződést kötöttek Heyduk József kereskedővel, aki vállalta, hogy a megvásárolt követ hajón Csegéig szállítja. Sajnos a vízi szállítás nem kezdődött szerencsésen. Heyduk első hajója 14 négyszögöl kővel együtt Tokaj felső részén elsüllyedt. Két hajója azonban elérte Csegét „nagy üggyel bajjal". Szerencsére ez az esemény csak késedelmet okozott, egyéb bonyodalmat már nem. Heyduk ugyan megkísérelte, hogy az udvari kamarától olyan határozatot szerezzen, amelyben Debrecen városát utasítják, hogy fizessen kártérítést, a kamara azonban elutasította Heyduk kérelmét. Debrecen város a huza-vona közepette átiratot küldött Tokaj városnak és kérte, szorítsa Heydukot a szállításra, annál is inkább, mert a kő árát már felvette. Az építés utolsó évében 1833. május 29-én Miklóssy és Liszkay megbízást kapott különféle végintézkedések megtételére. E végintézkedések közé tartoztak többek között a kőszállítás kivizsgálása, illetve a még hátralevő kő szállításának biztosítása, a még szükséges mész biztosítása, a szintek ellenőrzése stb. Mindketten külön tették meg jelentésüket, amelyekből kiderült, hogy Heyduk kiemelte elsüllyedt hajóját és rendben szállította a követ. Nem sokkal később — 1833. július 24-én — készen volt a kocsipálya és ezzel a híd is. Két hónappal később az egyik jelentésben ezt olvassuk: „a hortobágyi ócska és már cassált nagy hídnak fáiból” más hidakat javítottak. Mint a fentiekből megállapítható, a Hortobágyi Kőhíd 1827—1833. években épült. A híd a műemlékjegyzékbe M. jelzéssel van felvéve. A hidat az irodalom számos munkája említi. Egyes munkákban a híd tervezőjeként Litsman József szerepel. Ez hibás adat, mert Litsman csupán a híd kivitelezője volt, a tervet Povolni Ferenc készítette. HEVES MEGYE Heves megye területén levő régi hidakról sikerült viszonylag a legtöbb dokumentációs anyagot összegyűjteni, amit az a szerencsés körülmény tett lehetővé, hogy a hidak építéséről nemcsak a közgyűlési jegyzőkönyvek hiányos utalásaiból, hanem a volt vármegyei mérnöki hivatal irat- és tervanyagának az utókor számára megőrzött eredeti dokumentumaiból lehetett tájékozódni. Ez a megye az egyetlen, amelyben — nem tudni, mi okból — a „vármegyei geometra”, más néven „rendszerint való indzsenyőr” irattárát nem selejtezték ki, hanem 250 csomagba foglalva eltették, úgyhogy abban nagyon sok eredeti terv, elszámolási irat, nyugta, jelentés stb. található, amely a hidakról tájékoztat. Ez a megye meglehetősen önállóan igazgatta műszaki ügyeit, a kormány központi szerveivel nem sokat törődött. Nem hajtotta végre az utaknak és hidaknak 1832-ben elrendelt összeírását, ellenben több ízben önmaga íratta össze a vármegye területén levő hidakat, mégpedig 1803-ban, 1847-ben és 1853-ban. Sajnos a régi hidak hozzávetőleges korát nem minden esetben lehet ezekből az összeírásokból megállapítani, mert azokban csak a vármegye hídjait említik, márpedig a régi hidak közül több olyan volt, amelynek akkor még helyi jelentősége országos jelentőségét meghaladta, így e hidakat a helyi község vagy a földesúr tartotta karban vagy építette fel. 117
