Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Hajdú-Bihar megye
Ferenc aláírását viseli és 1827. augusztus 22-i keltezésű. Fentieken kívül a közgyűlés többször kérte fel Povolni Ferencet, hogy a híd építése körül felmerülő nehézségek elhárításakor működjék közre (ezt a tevékenységet ma művezetésnek neveznénk). Ilyen utalások találhatók az 1831. évi közgyűlések jegyzőkönyveinek 294. és 353. oldalain. Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy Povolni Ferenc a híd tervezőjének tekinthető olyan értelemben is, hogy az építés folyamán figyelemmel kísérte tervének megvalósulását és a mű kialakítását mindvégig befolyásolta. És most nézzük Lósy-Schmidt Ede adatai alapján az építkezés menetét. Az építkezés az alapok lerakásával kezdődött. A faragott kőpillérek alapárkainak vízmentesítése céljából kettős szádfalakat vertek le és azok közét földdel töltötték ki (vízfogó ládák). Az alkalmazandó habarcsról Eger városával folytattak levelezést. Eger város közölte, hogy ,,Vizi építkezésekhez szintén kitünően alkalmas és trahitnak nevezett kőfehérségü kőport a város felső határában nagy mennyiségben bányásznak, mely az úgynevezett Rácbányának bérlőjétől Czvenger József kőműves mestertől vékás puttononként 6 krajcárért kapható. A vízálló habarcs oly módon készül, hogy egy rész finomra őrölt trachit porral egy rész finom szemcséjű mészport keverünk össze szárazon — megelőzően a vízzel meglocsolt mészport a kemencében újólag megszáritva, hol az finom porrá hull szét — és ebből a keverékből vett csekély mennyiséget annyi mészpéppel keverünk össze, amennyi — tekintettel a habarcsnak rövid idő alatt bekövetkező megkeményedésére — azonnal felhasználható.” Az építkezéshez szükséges anyagok közül a leglényegesebb a tégla, amelynek égetéséhez az ohati erdőből vágattak ki megfelelő mennyiségű fát. Kozma András és Diószegi Sándor téglavető mesterek 400 000 tégla készítésére szerződtek 1827. május 24-én. Ez egyébként sorrendben az első időpont, amellyel az építkezéshez szükséges anyagok előkészítése kezdetét vette. Ezt követte a tervek felküldése jóváhagyásra az udvari kamarához augusztus 10-én, majd a helykijelölés Povolni fentebb említett vázlata alapján augusztus 27-én és egyben a helyszíni munkálatok megindításának is kezdetét jelezte. Az udvari kamarától ugyanazon év december 19-én leirat érkezett, amelynek alapján a munkát azonnal be kell szüntetni. A kamara nem hagyta jóvá a felterjesztett terveket, ehelyett a nyílások növelését írta elő, hogy a jég elvonulásának ne legyen akadálya. Az udvari kamara leiratával az 1828. január 3-i közgyűlés foglalkozott. Az ügyet kiadták megvizsgálásra és jelentéstételre Fodor szenátornak. Fodor szenátor 1828. január 26-án terjesztette elő jelentését. Közölte, hogy a fahíd megerősítéséhez sok fa kell és sok pénz, „aminek megfontolása indította éppen a nemes Tanátsot és a nemes kommunitást arra, hogy mielőbb állandó kőhíd építéséről gondoskodjék.” Jelentette továbbá, hogy az udvari kamara által kívánt módosításra vonatkozóan az építőmesterek — Brickner Ernő és Nesper Benjamin ácsmesterek — megjegyezték, hogy mivel a főként hó, vagy esővíztől megáradó Hortobágy folyó vizét inkább stagnáns, mintsem folyó víznek lehet tekinteni, amelynek éppen ezért sem sebes folyása, sem jégtorlódása nincsen, a plánum készítésekor éppen ezért csak a híd teherbírását figyelték, hiszen 2000-nél is több marhából álló gulyák járnak át rajta. Az új fahíd 22,669 váltóforint 20 krajcárba kerülne, a kőhíd csak 4751 váltóforint és 5 krajcárral többe. A Közgyűlés Fodor szenátor jelentésének értelmében készítette el a Kamarához küldendő felterjesztését. Az udvari kamara a felterjesztett indokok alapján nehezen határozta el magát a döntésre. Erre enged következtetni az a sok sürgetés, amelyekről a városi tanács jegyzőkönyvei megemlékeznek. Előbb Komlósy Dániel tanácsnok útján sürgették az intézkedést. Komlósy azt válaszolta, hogy volt az építésügyi főigazgatóságon, amely bár nem szívesen, de mégis hozzá fog járulni az eredeti tervek szerinti építkezésekhez. Minthogy az építésügyi főigazgatóság az udvari kamara szakszerve volt és nem döntött önállóan, az ügy visszakerült az 8* 115
