Gáll Imre: Régi magyar hidak (Budapest, 1970)
Hídleírások - Hajdú-Bihar megye
zatú szárnyfalakkal. A malomban régen nem őrölnek már, jelenleg a híd lakóház bejáratát alkotja, amely azonban sokkal későbbi építésű lehet, mint — a megmaradt falazatok után ítélve — a malom lehetett. A híd nyílása 5,15 m, ami merőleges méretben 5,03 m-nek (2 öl 4 láb) felel meg, szélessége 4,40 m (2 öl 2 láb), teljes hossza 9 m. A Rákpatak-hidak történetéről nem sokat tudunk. A helyi városi tanács szakemberei szerint a Tóth Antal utcai híd a XVII., az Erzsébet kerti a XVIII. századból származik. Bár ez elképzelhető, s a téglák részletesebb vizsgálata talán adhatna is erre némi támpontot, egyelőre nem látjuk ezt a feltevést igazoltnak. A Kőszegi úton levő hídra már sokkal inkább ráillik a XIX. század megjelölés, miután ez a híd országúton áll, s ezért a Sopron városi utak és hidak 1833. évi összeírásába a helyes méretadatokkal van felvéve, tehát az összeírás évében már biztosan fennállott. HAJDÚ-BIHAR MEGYE A megye jelenlegi területének zömét a volt Hajdú-kerület helységei (volt Hajdúvárosok) alkotják. Hat Hajdúváros volt, éspedig Hajdúböszörmény a hajdúkerület székhelye, továbbá Hajdúdorog, Hajdúhadház, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló és Vámospércs. Az igen nagy határral rendelkező Debrecen szabad királyi város nem tartozott a Hajdú-kerülethez, de teljesen be volt ékelve abba. Debrecen határához tartozott a Nagyerdő, valamint a Hortobágy teljes területe is. Mind Debrecen, mind a Hajdúvárosok teljesen önállóan, a régi vármegyékkel azonos hatáskörrel igazgatták ügyeiket. Később a Hajdú-kerületből Hajdú vármegye, Debrecenből pedig törvényhatósági joggal felruházott város lett. A hidakat a Hajdú-kerület, valamint Debrecen város is a vármegyékkel azonos módon önmaga építette és tartotta fenn. Hajdúböszörmény A volt hajdú fővárosból Tiszacsege felé vezető földúton állott a hatnyílású Kadarcs-híd. Tisztán téglából épült hat egyforma boltozattal. A nyílások mérete 3,90 m (2 öl), a közbenső pilléreké 1,90 m (1 öl), a terepből nem emelkedett ki lényegesen (99—100. kép). A híd Hajdúböszörményből a Hortobágy északi részén levő ama legelőkre vezetett, amelyek a hajdú főváros tulajdonában voltak. A vízfolyás régen nyilván a tiszai árvizek miatt duzzadt meg időnkint annyira, hogy ilyen nagy hídra szükség volt. A híd a XIX. század elején épült. „Hogy a Kadarcson és Hortobágyon keresztül járó országuttya az árviz időkbe is bátorságos általjáróvá tétethessen és a nemes város erdeje ez által is megkíméltethessen, meghatároztatott, hogy a mostani Fa Hidak helyett mind a két helyenn égetett téglából való kőhidak építtessenek, mellynek munkába való vétele Inspector Nzts Szabó Mihály Eő kmére bizatik...” olvassuk Hajdúböszörmény város 1813. március 21 -i közgyűlésének jegyzőkönyvében. Sajnos a jegyzőkönyvek igen szűkszavúak. Elhallgatják, hogy milyen terv szerint rendelték el a hídépítést, ki készítette a tervet és ki volt a kivitelező szakértő mesterember. A július 11-i közgyűlésen téglák szállítása ügyében intézkedtek. „Minden Gazdák, erejekhez képest, min-107
