Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)
Barokk pompa íme az Pellikán az o fiaiért Mint szaggatja sfivét azoknak éltekért, Csak hogy élhessenek, sfivéhül ont 5 vért. Tekinthetsz^ mellét, né^d mely igen veres, Fiaihoz sfive mégis mely szerelmes, Hogy meghalni értek kész és nem félelmes. Viseld egészséggel ez kis ajándékot, Ne nézd ez kis dolgot, de nézd te szolgádot, Ki te szerelmedért mindent hátra hágott. Balassi Bálint verse, Kit egy násfa felett küldött volt a szeretőjének, kire pellikán madár volt feljegyezve A török uralom idején a hódoltság alatt levő területek, a Habsburg király uralta nyugati és északi országrészek, valamint az erdélyi fejedelemség egymással hol szövetségben éltek, hol az egymás elleni harcban a külső ellenséggel szövetkeztek. A három különböző érdekeltség három külön világ volt. A töröktől megszállt Alföld és Dunántúl területén jóformán csak a jobbágyság maradt, a mezővárosokban pedig a szegény lakosság. Itt a kézművesek az életszükségletek elengedhetetlen kellékeit készítették csupán az általános szegénység és bizonytalanság miatt. A fényűző ékszerek készíttetői, a vagyonos köz- és főnemesség védettebb vidékre, távolibb birtokokra futott. A változó politikai viszonyok és bizonytalan élet, a gyakori rablás, harc, menekülés kedveztek az értékálló és könnyen menekíthető, adható és vehető arany-ezüst apró holmi gyűjtésének. A gazdag öltözetben, drága ékkövektől csillogó fegyverzetben parádézó keleti ellenfél, olykor „barát” az érintkezések alkalmával a pompakedvelő magyart is versengésre késztette. Szunnyadó vágyakozását elégítette ki az anyagi és politikai hatalomra jutott új nemesség, a végvári vitézzé lett hajdú és a kuruc harcos, akik kardjukkal szerezték meg a csillogó zsákmányt, amelynek birtoklása segítette elviselni a sors keserveit.
