Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

20

hogy ezek heraldikai jelképek, amelyek viselése már a XIV. század első felében szokásos volt. Bourbon-liliomos és sas formájú ékszereket például a király és családtagjai viseltek, de tudjuk többek között azt is, hogy II. Richárd öt elzálogosított brossának mindegyikén rajta volt a címere, másik négyen pedig heraldikus állatok.

Ha a fentiek alapján a hajdani nyakék keletkezésének időpontját és körülményeit keressük, megállapíthatjuk, hogy a kis struccok-hattyúk, azaz Nagy Lajos címerállatai alapján az „Erzsébet-lánc”-nak a XIV. század második felében kellett készülnie. Történelmi tény, hogy Nagy Lajos elsőszülött, Katalin leányát V. Károly francia király Lajos fiának, Orléans hercegének szánta nőül. Az eljegyzési előkészületek meg is történtek 1374-ben. Ebből az alkalomból készült és került ki a Képes Krónika Franciaországba, s mintegy 70 évig ott maradt. Katalin rövidesen meghalt, s a házasság meghiúsult. De szinte biztos, hogy a kor szokása szerint a vőlegény is értékes ajándékokat küldött arájának. Kézenfekvőnek látszik, hogy az eljegyzési ajándék pompás ékszer lehetett francia földről, ahonnan az európai divat szétsugárzott, s ahol az ötvösségen belül az ékszerművészet oly magas fokon virágzott. Ezenkívül írott forrásokból tudjuk, hogy a vőlegény atyjának számtalan ékszere között igen sok figurális boglárka (Heftlein) volt, amelynek divatja ekkor, mintegy 50 éven keresztül virágzott. A tiszteletadáshoz tartozhatott, hogy a magyar királyleánynak küldött ékszerre reákerültek atyja heraldikus jelképeiként a zománcozott kis struccfigurák. Az oklevél részletes leírása lehetővé tette a magyar középkor legszebb — és valószínűleg leányágon öröklődött —, de az évszázadok folyamán sajnos elkallódott ékszerének rajzi rekonstrukcióját.

Számtalan, Zsigmond király korához (1387—1437) kapcsolódó ötvösművet ismerünk. A megnyilvánulásaiban még virágkorát élő, de eszmei tartalmában már hanyatló lovagvilág ekkor — tulajdonképpeni másodvirágzása idején — fantasztikus külsőségek között tobzódott. A társadalom vezető rétege az Európa-szerte egységesen érvényes és feltétlen kötelező szabályok szerint élt és gondolkozott. Ez a lovagi életmód fontos külső eszközeiben, a fegyverzet és viselet darabjainak fényűző anyagában, változatos formáiban és pompás díszítésében is megnyilvánult. A lovagi ruha elterjedt és szinte kötelező, a divatossá vált prémfajták használata pedig kiváltság volt. Ezenfelül a XIV. század végén és a XV. század első felében az öltözködésre jellemző minden, ami csillog. Ezért a ruhákat ékkövekkel aggatták tele. A nyakban néha nagy-