Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)
21 méretű ereklyetartókat viseltek, mint például Tari Lőrinc, a király főtárnokmestere. Az övé aranyból, ezüstből készült, berill és egyéb ékkövek borították; hozzá hasonlatos példányok a mai napig fennmaradtak (22. kép). Garai László nádor 1438-ban viselt ruhájáról egykorú forrás írja, hogy bíborból készült vállhajtókájának csatját budai mesterek által gyönyörűen csiszolt rubinokból és domborművű női fejekkel díszített medalionokból készítették. Ekkor élt ugyanis Bertalan Gáspár, a legendás magyar drágakőcsiszoló, aki a rubin és a többi vörösen csillogó drágakő vörösréz porral való csiszolását feltalálta. A nők hímzett, gyöngyökkel, drágakövekkel ékesített főkötőt vagy ugyancsak értékes díszítményekkel borított magas, kúpos föveget viseltek. A nyakláncok, gyűrűk, övék (11., 13. kép), cobolyprémes, gyöngyhímzésű cipők, kesztyűk, fövegek sokaságáról, a ruhakellékek, díszek és ékszerek értékéről néhány fennmaradt leltár nyújt fogalmat. A főúri viselet szédületes gazdagságáról tanúskodnak azok az ajándéklisták is, amelyek a Zsigmond és felesége, Ciliéi Borbála számára érkezett, illetve az ő részükről más uralkodóknak küldött pompás ajándékokat sorolják fel. Egykorú feljegyzések szerint a királyné még férjén is túltett az ékszerek és ötvöstárgyak megszerzésében, noha a király gyűjtőszenvedélye közismert volt. A kincstár antik, bizánci és középkori darabjait például a német-római koronázási és hatalmi jelvényekkel együtt óriási érdeklődés közepette közszemlére állította ki, ami e korban még szokatlan volt. Ez az ötvösség megbecsült helyzetét is mutatja Zsigmond udvartartásában, amely három birodalom: a magyar királyság, a lengyel királyság és a német császárság Budán őrzött koronája fényében tündöklőit. Bőven akadt dolguk a jómódú magyar ötvösöknek, akik a budai Várban az Ötvös utca hosszán letelepülve működtek. Itt jó mecénásnak bizonyult a meggazdagodott városi polgárság patríciusrétege s maga az udvar is. — Egykorú okmányokból ismert adatok szerint ugyanis szinte beláthatatlan tömegű ékszer került Zsigmond kincstárába hosszú uralkodása folyamán. A krónikák viszont csodákat mesélnek a király bőkezűségéről is; az ajándékozás igazi életeleme volt. írják, hogy Európa-szerte tett rengeteg utazása közben például 1414-ben Strassburgban sokat táncolt a helybeli lányokkal, s búcsúzáskor mindegyiknek aranygyűrűt adott ajándékba. Ugyanez történt Augsburgban, és megismétlődött Párizsban azon a díszes bálon is, ahol a császár-király magyar viseletben és magyar szokás szerint mulatott. Erős ételek és nehéz borok fogyasztása
