Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

i8

ii. Nagy Lajos címerállata sisakdíszként

mint dekoratív elem gyakran fordul elő struccábrázolás, néha az egész madár, néha csak strucctollas koronából kinövő nyaka, csőrében patkóval, fején olykor koronával. — A tizenegyedik tagon ugyancsak borostyán ágon gyöngyház hattyú volt kék jelmondattal; a tizenkettediken fehérre zománcozott ifjú höigy, mellén gyémánttal; a tizenharmadikon pedig megkoronázott szűz, jelmondattal. A tizennegyedik boglárkán ismét egy szűz, mellette dombocskán karvaly; a tizenötödiken két szűz és egy szarvasfej. A tizenhatodik megint kerek boglár drágakövekkel. — Érdekes, hogy a leírás szerint a kerek tagok a nyakéken belül ritmikusan, de nem szabályosan következnek. — A tizenhetedik tagon ifjú nő volt; a tizennyolcadikon két fehér madár; a tizenkilencediken pedig ágon fehér hattyú. A huszadik kerek tag, két nagy gyönggyel, két gyémánttal és három csillámos rubinnal, alul két függő gyönggyel; a huszonegyedik szintén kerek, szép gyémánttal, nagy rózsaszínű rubinnal és három nagy csillámos gyöngyszemmel, valamint hat függő gyönggyel. — Megfigyelhető, hogy egyedül itt fordul elő két kerek boglárka egymás mellett. — A sorban következő huszonkettedik olyan, mint egy medence, fehérre zománcozva, ékkövekkel; a huszonharmadikon borostyánkő ágon álló gyöngyház hattyú; a huszonnegyedik színes páva ékköves, fehér virágok között, s a huszonötödik ismét kerek tag: gyémánttal, rubinnal és hat gyöngyszemmel. A huszonhatodik tulajdonképpen fehér fonadék, benne rubin, gyémántok, gyöngyök; a huszonhetediken fehér hattyú van, nyakán aranykoronával és aranyágon két oroszlán; a huszonnyolcadik kerek, ékkövekkel; a huszonkilen-