Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

*7

9. Rajzi rekonstrukció

Erzsébet királyné láncának második tagjáról

io. Rajzi rekonstrukció a lánc tizedik tagjáról

boltjából” a magyar szent koronát ellopta —, a királynői koronát és egyéb ékszereit Eizingi Ulrik osztrák földbirtokos nemesnek elzálogosította. Nevezett testvérének, Eizingi Istvánnak adták át az 56 smaragddal és zafírral, 50 rubinnal és 362 gyöngyszemmel ékes női aranykoronát, továbbá egy drágaköves arany karperecét, egy különféle drágakövekkel díszes, 995 gyöngyszemből álló nyakláncot, valamint egy másik nyakéket csengettyűkkel és kapcsokkal, melyek igazgyöngyökkel és ékkövekkel voltak kirakva. Ugyanekkor egy 30 tagból összekapcsolt arany nyakéket is elzálogosított, amelyen remekművű kis zománcfigurák voltak, számos drágakő kíséretében.

Az oklevél szerint a nyakék első tagján egy szűz volt, aki egy szarvast koronáz; a másodikon fehér strucc kék jelmondattal; a harmadik kerek boglárka volt ékkövekkel. A negyedik drágakövekkel díszes ág, a gótikában jellegzetes mondatszalaggal; az ötödik ismét figurális: egy szűz jelmondattal. A hatodikon szintén egy szűz, két oldalán oroszlánnal, kezében zászlócska és egy kis kanál (?). A hetediken fehér sárkány ült aranyágon; a nyolcadikon zöld dombon álló szarvas, agancsaiban 14 gyöngyszemmel. A kilencedik megint kerek boglár ékkövekkel; a tizedik — számunkra legérdekesebb — borostyánkő ág volt fehérre zománcozott struccal, gyöngyházzal kirakva, csőrében aranypatkóval. — A csőrében patkót tartó strucc Nagy Lajos király címerállata volt. Az általa rendelt műveken: ötvöstárgyakon, szobrászati alkotásokon stb. mint címerkép vagy