Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

8. Nagy Lajos címerállata

forintra becsült tiarával ajándékozta meg; a római pápák még sokáig viselték. Erzsébet anyakirálynő pedig fejedelmi textíliákat és ötvösműveket juttatott ottjártakor a római bazilikának. Az aacheni dómban a magyar zarándokok részére 1374-ben kápolnát alapított Nagy Lajos, és teljes egyházi felszerelésének számos ötvösművű kincse a magyar ötvösmesterek fejlett művészi ízlését, s különösképp a zománctechnikában való kiváló jártasságát bizonyítja már e korban (Aachen, Dómkincstár).

Ebből a magyar lovagkorból, a középkori magyar királyság virágzó századaiból származó egykorú tudósítások szerint szédítő gazdagságú kincstárak halmozódtak össze a nagyhatalmú főurak és az uralkodók tulajdonában. A kincstárak állományának bizonyos hányada remekművű, zománcos ékszerekből állott. Ilyenekről kapunk bő és pontos leírást az egy évszázaddal később, 1440-ben Bécsben kiállított oklevélből is. E szerint Albert király (1437—1439) özvegye, Erzsébet, mielőtt még kalandos utazását megkezdte társalkodónőjével, Kottanner Ilonával — aki számára a visegrádi vár „korona-