Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

vereteket bronz verőtőn, ezüstlemezből domborították. A ruhadarab szélére varrták fel őket szegélydíszként, vagy elszórtan a felületére. Ez a szokás a XIII. és XIV. században volt a legdivatosabb, s e korból több magyar verőtövet és számtalan veretet ismerünk.

A nemzetközi szakirodalom is számon tartja az Ágnes özvegy magyar királyné esküvői ruhájáról származó hasonló ruhavereteket, amelyeket a svájci Sarnen Szent Andráskolostora őriz (9. kép). A hajdani díszruha anyagát a csodatévő kis Jézus részére öltözetnek és oltárterítőnek szabták fel, de még így is 1300 darab változatos formájú ezüstverettel ékes ez az egyedülálló kultúrtörténeti érdekességű emlék.

A magyar ötvösművészet kibontakozására a nagy jelentőségű nemesfémbányászat mellett igen jó hatással volt az Anjou-királyok városfejlesztő politikája. A városiasodó élet hatására a céhesedő kézművesek, így az ötvösök munkálkodása is egyre jelentősebbé vált. Ugyanakkor a XIV. századi udvari ötvösműhely magas színvonalú tevékenységét is lemérhetjük a fennmaradt oklevelek, leltárak és az ismert művek alapján. Ezek szerint például Károly Róbert 1335-ben a „visegrádi kongresszus” alkalmával a részt vevő János cseh királynak, fiának, Károlynak és kíséretüknek számos ötvösművet ajándékozott. Nagy Lajos 1350. évi bari zarándoklatának gazdag adományához pompás magyar ötvösművek is tartoztak, s nejével közös fogadalmi ajándéka, az 1377—1380 között ezüstből készíttetett zárai Szent Simon-szarkofág és kehely e kor nevezetes alkotásai. Érdekes adat, hogy a királyné VI. Orbán pápát egy 22 000

7- Erzsébet királyné egykori láncának első tagja