Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek. 2. módosított bővített kiadás (Budapest, 1976)

H

5. Boglár

6. Boglár

fogására alkalmazott nagy mellboglárok vagy páros palástcsatok, párták, koronák ábrázolásain kívül a különösen kedvelt övék viseletét is megörökítette az illuminátor, Meggyesi Miklós mester. Az ezüstveretekkel díszített vagy aranyozott ezüsttagokból összeállított pompás öveket férfiak-nők egyaránt csípőjükre leeresztve viselték. Az öveket vert, vésett vagy öntött művű, nagyméretű csatokkal kapcsolták össze. Az előkelő nők főkötőit felvarrt boglárkákkal, gyöngyökkel, fémpillékkel díszítették. Főrangú hölgyek ékköves koronát viseltek (12. kép), drága mívű pártát (4—5. kép) és aranyozott ezüst lemezvirágokból álló koszorút pedig leányok és ifjak is, ünnepélyes alkalmakkor. A Kecskemét környékén feltárt XIV—XV. századi alföldi községek közrendű népének női sírjaiban is gyakori a préselt ezüstlemezekkel borított párta. A sima félgömbös vagy domború, esetleg áttört díszítmények — annak ellenére, hogy meglehetősen vékony és nem finom ezüstből készültek — a magyar nép jó ízléséről és bizonyos jólétéről tanúskodnak.

Keleti eredetű, de általános szokás szerint a felsőruhát és palástot nagyszámú kisebb-nagyobb boglárral, rozettával díszítették. Alföldi települések sírjaiban is mindig megtalálható egy-egy darab ruhaveret a mellen, az ing vagy a ruha összefogására szolgáló füles pitykegombok közelében. A geometrikus, növényi és állatalakos mintázatú, kerek és szögletes, valamint kis emberi alakú, betű- vagy virágidomú ruha-