Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
a gyáros javára történt eltolódásával, a munkáskínálat megnövekedésével, ezeknek az előlegeknek az üzleti könyvekben nyoma vész. A tőkésnek nem volt többé szüksége erre az eszközre sem. A Zsolnay-gyárban is bevezették a kapitalizmusban általánosan elterjedt pénzbeli büntetések rendszerét. A munkást, ha rosszul készítette el munkáját, vagy összetörte az árut, megbüntették. A büntetést béréből vonták le, amely ennek folytán jelentékenyen megcsappant.111 A büntetéspénzek ekkor a gyár bevételei közé számítottak. Az 1886. év első felében e címen 171,55 frt folyt be a gyár pénztárába. 1890-ben ugyanilyen időtartam alatt a büntetéspénzek összege 921,17 frt-ra szökött fel. 1891-ben a büntetéspénzek összege 1 012,08, 1892-ben 974,72 frt-ot tettek ki. A munkásállomány 1886-ban 460 fő körül mozgott. Ez a szám az 1890. évre 619-re emelkedett. A munkáskezek száma 34,5%-kai nőtt. A büntetéspénzek végösszege ugyanezen idő alatt kb. a négyszeresére (438%) ugrott fel. Arra kell tehát következtetnünk, hogy a büntetéseket bőkezűbben rótták ki.112 Valószínűleg kiterjesztették a büntetések körét, és ezzel megnövelték a büntetésből eredő bevételeket. A büntetésekkel tetézett kizsákmányolás más okokkal együtt a gyár munkásmozgalmainak az egyik előrelendítőjévé vált. A GYÁRI TÖRVÉNYHOZÁS A kapitalizmus nyers, kizsákmányoló törekvéseivel szemben a kizsákmányoltak szervezkedni kezdtek. A munkásság elsősorban a betegség és az ebből eredő nyomor ellen igyekezett védekezni. Ezzel szemben az egyén magában tehetetlennek bizonyult. Kivédésére segítségül kellett hívni a sorstársakat. így indult meg a munkásság betegsegélyezési szervezkedése. A mindenki számára fennforgó megbetegedés lehetőségét az egyes iparágakban az ott használt anyagok és a termelési eljárások még fokozhatják. A kerámiai iparban az anyag előkészítése, a máz őrlése közben szilikózisnak, tüdőbajnak, továbbá a fogak kihullásában, idegbénulásban és elmebajban megnyilvánuló ólommérgezés veszélyének van kitéve a dolgozó.113 Az iparoslegények — így a fazekaslegények is — már a céhrendszer fennállása idején arra törekedtek, hogy kórházi 111 Marx: A tőke. Szikra 1949. I. köt. 458. old. 112 Inventur und Bilanz Buch mérlegei az említett évekről. 113 Chyzer B.: Egy pusztuló iparágról. Társadalmi Múzeum Értesítője, 1908. 24. old. 96
