Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
ápolási-alapot teremtsenek maguknak.114 A gyáripar korában fokozódott a munkásoknak az a törekvése, hogy szakmánként, illetve most már üzemenként szervezkedjenek a betegség és a vele bekopogtató nyomor ellen. A burzsoázia is szívesen vette és támogatta a betegsegélyző egyesületek alapítását, mert így nem neki kellett a betegpénztárakat fenntartani.115 A betegsegélyző egyletek alakulását Léderer Emma megállapítására támaszkodva nem tekintjük a munkásmozgalom fő vonalának, hanem egyik kezdeti formájának. Pécsett 1876 és 1888 közt a cipész- és sütősegédek, valamint a könyvnyomdászok és a betűöntők alakítottak segélyegyleteket.116 Ezeknek a sorába illeszkedett bele a Zsolnay-gyári Betegsegélyző Egylet, amely 1883 január 1-én alakult. A Betegsegélyző Egylet tagjai választhattak a betegsegélyezés 4 osztálya közt. Aszerint, hogy ki melyik osztályt választotta, heti 10, 15, 20, vagy 25 krajcárt fizetett be az egyesület pénztárába. Ennek alapján az egyesület tagjai orvosi kezelést, gyógyszert, valamint osztályonként napi 0,25, 0,50, 0,75, illetve 1 írt segélyt kaptak. A segélyezés időtartamának határát nem tudjuk. A temetkezési segélyt a 4 osztálynak megfelelően 10, 20, 30 és 40 frt-ban állapították meg. Az egyesület tagjaitól 1890-ben 4032,75 frt-ot szedett be. Ez évben segélyezésre fordított 3117,03 frt-ot. A vállalkozó az alakuláskor 500 frt-ot, később még 2000 frt-ot adományozott az egyesületnek.117 Ugyanabban az időben a Pécs—mohácsi vasút gépgyárában dolgozó 137 munkásnak is volt betegsegélyző egyesülete. A tagúk itt keresetük 2%-át fizették be a segélypénztárba. Betegségük idején orvosi kezelést, gyógyszert és heti bérük 2/5-ét kapták. A pénztárba a vállalat évi 1000 frt-ot fizetett. A segélyző egylet vagyona 1890-ben 25 404 frt volt. De ebből az alapból kaptak segélyt nemcsak a gépgyár, hanem a vasút összes alkalmazottai is. A pécsi Engel-parkettgyár 67 dolgozója a gyári betegsegélyzőbe keresetének 2%-át adta be. Betegség esetén a tagok orvosi és gyógyszersegélyben részesültek. Táppénzként pedig 4 hétig mindenki fizetésének 50%-át kaphatta. A gyáros 114 Mérei Gyula: Munkásmozgalmak 1848—49-ben. Népszava, 1947. 169. old. 115 Lederer Emma: Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1952. 148. old. 116 O. L. — B. M. III. mutatói. 117 O. L. — K. M. 6. szakoszt. 1896. 59 121. 7 Rúzsás: A pécsi Zsolnay-gyár története (10) 97
