Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
számáról nincs adatunk. Az üzleti könyvek csak a nekik fizetés címén folyósított összegről világosítanak fel. A vállalati tisztviselőknek — a családtagokat leszámítva — 1888-ban fizetés címén 6561, 1890-ben 7119 frt-ot folyósítottak. 1895 helyett az 1897. évet véve, amikor is ismeretes, hogy 14 kereskedelmi és 2 műszaki tisztviselő állott a gyár szolgálatában, ezek fizetése 11 950 frt-ot tett ki. A munkásság létszámát 1868—1895 közt csak néhány évre vonatkozóan tudjuk. A nekik kifizetett munkabérek végösszegét pedig az üzleti könyvek hiánya miatt 1874-ig egyáltalán nem lehetett kideríteni. Ez évben, 1874-ben, a gyár munkabérre 10 919 frt-ot fizetett ki. 1875-ben 13 039, 1877-ben 15 566 frt-ot kerestek a munkások. 1878-ban, a párizsi világkiállítás évében a munkabérekre kiadott összeg 30 456 frt-ra szökött fel. Ez a világhírt meghozó kiállítás kiemelkedő mérföldkő a gyár fejlődésében. Ettől kezdve a munkabérek végösszege nagy lépésekben emelkedett, és ebből következőleg a munkások száma is nagyot nőtt. 1879-ben a munkabérre folyósított összeg 33 465, 1880-ban 37 998 frt, 1882-ben 465 dolgozó keresett 94 763 frt-ot, 1890-ben 619 dolgozó 142 413 frt-ot, 1897-ben 724 munkás részére kifizetett munkabér végösszege 178 678 frt-ot tett ki. Zsolnay Vilmos azzal, hogy kereskedelmi tőkéjét fokozatosan átvitte az iparba, megtalálta számításait. Ezt nemcsak a gyár növekedésében, piaci terjeszkedésében, hanem az üzleti könyvekben is nyomon kísértük. Meg kell vizsgálnunk, hogy mint alakult ugyanezen idő alatt gyára munkásainak a sorsa, akiknek a száma 1897-re 724-re nőtt és akik 1897-ben 724-en a kb. 30 000 frt hatszorosán, 178 678 frt munkabéren osztozkodhattak. ZSOLNAY VILMOS ÉS A GYÁR MUNKÁSSÁGA Zsolnay Vilmosban a kapitalista egy pillanatig sem nyugodott. „Mindent szeretett volna elvégezni, mohón, mindent maga, gonddal a részletekre, gonddal az egészre, százfélét, ezerfélét egyszerre. Mértéktelen önbizalommal vállakozott a legkülönbözőbb és legnehezebb feladatokra .. .”100 * „Ha megállanék, boldog, gondtalan életet élhetnék, így még sokat kell küzdenem..— írta egy levelében. E kijelentése élesen megvilágítja egyéniségét, és segít kideríteni, hogy milyen volt mint munkáltató.301 100 Oberhammer Antal: Emlékbeszéd Zsolnay Vilmosra. Pécsi Napló, 1905 ápr. 23. sz. lói Mattyasovszky-Zsolnay Teréz feljegyzései, idézve Zsolnay Vilmos 1828—1928. Pécs, 1928. Dunántúl ny. 12. old. 92
