Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

A 18. században a nagybirtokost tekintették úgy, mint aki „sok szegénynek házat és földeket, sok ezer m°isterembereknek s napszámosoknak, nem annyira, hogy hasznot tegyenek, hanem, hogy éljenek, kenyeret adott.”102 A 19. században a kapitalista vállalkozó látta igy önmagát. Ezzel az öntudattal nézett munkásaira. A gyár „ ... közhasznosságC kétségbevonhatatlan, — s ezenkívül azzal tetemes munkaerő vétetvén igénybe: számtalan szegény ember sorsán segítve lesz,” — írta ebben a szellemben a gyár engedélyezéséért folyamodó Zsolnay Vilmos.103 Ezt a fölényt enyhítette az, hogy a munkáltató a kapitalizmus kezdetén a munkásaival állandó és személyes kapcsolatban állott. A személyes kapcsolat a következő generációban megszűnt, de a gondolat, hogy a tőkések mozdítják elő a nemzet javát, a polgárság körében nem. tudott elavulni.

Másik jellegzetessége az első gyáros generációnak, így Zsolnay Vilmosnak is abban állott, hogy lázas tevékenysége közben hasonló iramú munkára sarkalta, űzte, hajtotta egész környezetét.

Egy emlékbeszéd a következőket árulja el róla — akaratlanul. A megemlékezés írója és Zsolnay Vilmos egy alkalommal a gyár udvsrán tárgyaltak. Eközben Zsolnay Vilmos észrevette, hogy egyik munkása pipára gyújtott, közeledtükre azonban a cseréppipát ügyesen elrejtette. Zsolnay Vilmos erre odament a napszámoshoz, a pipát elvette tőle, és szó nélkül földhöz csapta. „Ne csodálkozzék, hogy ezt az öreget így megkárosítottam,... — mondta —,... így kellett tennem, mert nekünk dolgoznunk kell, itt minden perc drága. Ugye, ha az én ezer munkásomnak csak fele dohányozna, és egy-egy ember minden órában csak egyszer tömné és gyújtaná meg a pipáját, és ez mindig csupán egy percet venne igénybe, akkor 500 munkásnál 8 óra alatt 4000 perc, vagyis napi 660 munkaóra válna a munkából semmivé. Most számítsa ki, hogy mennyi lenne a veszteség egy év alatt. Sok, nagyon sok időben és munkában .. .”104

102 Szekfű Gyula: Magyar történet. IV. köt. Bp., 1935. 398. old.

103 Hasonló vállalkozói öntudatra 1. Lederer Emma: Az ipari

kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1952. 14. old. Zarzetzky pesti gyufagyáros szavai: ......miért is

egy olyan iparos, aki évek hosszú során át folyvást 1000 embert foglalkoztatott és a szegények oly nagy számának kenyérkeresetre kedvező alkalmat szolgáltat, üzletében minden módon támogatandó és törekvéseiben gyámolítandó ...”

104 Bolgár Tivadar: Zsolnay Vilmos. Emlékbeszéd a Pécsi Polgári Casino 1932 máj. 10-én tartott Zsolnay serlegünnepélyen. 8. old. (Klny. Pécsi Napló, 1932 május 15. sz.-ból.)

93