Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
iparos nem tőkeszegénysége miatt, hanem szakképzettségének hiánya következtében bukik el a gyárakkal való versenyében. Nem tud versenyképes árut előállítani. A kisiparosok szakismereteinek színvonalát kell tehát emelni, ez a baj orvossága. Ez az elgondolás vezetett 1886-ban Baranyamágocson egy állami agyagipari szakiskola felállítására. Azt a célt tűzték az iskola elé, hogy „a Mágocson és környékén régidők óta háziiparszerűleg gyakorolt gerencsérséget a kor követelményeinek színvonalára emelve versenyképessé tegye, illetve, hogy növendékeinek necsak az iparűzés gépies elsajátítására, hanem egyúttal ama szakműveltség megszerzésére is nyújtson alkalmat, mely képessé teszi őket, hogy az iskolából kilépve szakmájuk fejlődésével folyton lépést tarthassanak”.86 1890-ben még 21 tanuló látogatta az iskolát, a következő esztendőkben már csak 10. 1896-ban Szterényi József iparfelügyelő az iskola elnéptelenedése miatt annak megszüntetését javasolta. Megállapította, hogy az iskolát nem látogatják, és a vidék nem nyert vele semmit.87 A helyzetre még jobban rávilágít egy másik akta. Ebből kiderül, hogy a mágocsi iskola kevés számú végzett tanulója neki se indult a kilátástalan önálló kézműves iparnak, hanem gyárakban, vagy iparműhelyekben helyezkedett el. Jutott belőlük a Zsolnay-gyárnak is.88 A Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara 1893-ban foglalkozott a gömörmegyei agyagiparos falvak helyzetével. Megállapította a fazekasok számának gyors apadását. Ennek okát a drága termelésben, a szakértelem és az ízlés hiányában jelölte meg. Hogy a további elproletarizálódásnak gátat vessenek, vándortanítók kiküldését javallottá. Tanfolyamok útján — véleménye szerint — növelni lehetne a gerencsérek szakértelmét. Egyben szövetkezetekbe való tömörítésüket is ajánlotta. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara hasonló problémával vesződött. Ezért belekapcsolódott a kérdés megtárgyalásába. A baj okát ő is a szakértelem fogyatékosságában kereste. Elfogadta az ajánlott orvosszert, és a kereskedelmi minisztertől a dunamenti'fazekasipar megmentésére vándortanítók kiküldését kérte. A minisztérium nem karolta fel a kérést. Válaszában azt javasolta, hogy a kamarák maguk rendezzenek ilyen tanfolyamokat.89 86 O. L. — L. M. 6. szakoszt. 1893. 30192. 87 O. L. — K. M. 6. szakoszt. 1895. 57 461. 88 O. L. — K. M. 6. szakoszt. 1893. 57 057. Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara évi jelentése, 1890., 53. old. 89 O. L. — K. M. 6. szakoszt. 1893. 58 985 és 45 898. 86
