Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

A kereskedelmi és iparügyi minisztérium már tudta, hogy a vándortanítók nem oldották meg a kérdést. Hiába növelték a szakértelmet, a kisiparosok még így is kilátástalannak ítélték helyzetüket, meg se kísérelték az önálló ipar gyakorlását. Tanfolyamokon kibővített ismereteiket mint képzett szakmunkások gyárakban értékesítették.

Amit orvosszernek szántak a kapitalizmus okozta elproletarizálódással szemben, az nem állította meg, hanem egyenesen meggyorsította a folyamatot, a baranyai agyagos kisipar sorvadását.

De a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara egyébként általánosságban egészen jól látta a helyzetet. „A kis embernek mind nehezebbé válik a boldogulás, a tőkegyűjtés, üzleti körének terjesztése”, — írta 1890-ben. „A gyenge alighogy fenntartja magát, az erős pedig még jobban erősödik... A tőke... csak nagy tömegben nyújt alkalmas eszközt a sikeres eredményű tevékenységhez.” Csak ezt a saját megállapítását kellett volna a kamarának a fazekasiparra is alkalmaznia, amikor a gerencsér ipar hanyatlásának okát kereste.90

A pécsi gyár legnagyobb, legtekintélyesebb versenytársa az 1839-ben alapított Herendi Porcelángyár volt. Herend 1851-ben lépett fénykorába, tehát akkor, amidőn a pécsi gyárat Zsolnay Ignác éppen megindítani készült. Az 1873. évi bécsi világkiállításon a Zsolnay-gyár még Herend mögött állott. 1876-tól azonban Herenden vezetésbeli, anyagi és művészi zavarok kezdődtek, amelyek a század végéig tartottak. Ezalatt a Zsolnay-gyár egyidőre túlszárnyalta a finom kerámiában a Herendi Porcelángyárat.91

A Zsolnay-gyár első korszaka befejeztéig nem készült olyan országos gyáripari statisztika, amelynek segélyével a gyár helyét az ország agyagipari termelésében meghatározhatnék. Az első ilyen statisztikai felvétel az 1898. évről áll rendelkezésünkre. Ennek alapján képet alkothatunk az ország agyagiparáról és azon belül a Zsolnay-gyár helyzetéről.

Csatornázási csövekben és kályhacsempében részben, kőagyagedényben, falburkoló lemezben nagyrészt külföldi áruval fedeztük fogyasztásunkat.

Porcelánárukból 4 000 000 K volt a behozatalunk. A magyarországi piac ezekben a cikkekben még majdnem teljesen az

90 Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése, 1890. 10. old.

91 Layer Károly: A herendi porcelángyár története Bp., 1921. (Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum.) 19—22. old. Ruzicska Ilona: A herendi porcelán. Bp., 1938. 21. old. (A Budapesti Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének dolgozatai, 31. sz.)

87