Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
Grohmann Ferenc, Farkasné Tolp Terézia, Koffler Károly, Otta Lajos, Bründl János, Mikula Tivadar nevét. A szobrok, edények formáit előállító mintakészítők már kevésbbé önálló munkát végeztek. Közülük kiemelkedik Sessin Gusztáv, aki Zsolnay Vilmost is oktatta, Fiegler Ferenc, Kallenberg Thankmár és fia Adolf, továbbá Szlávik Lajos. A korongozók közül jó munkájukkal kiváltak Oppe Ignác, Luhm Ferenc, Möchs Ede, Liszkaváry István és a két Zsebe testvér: Imre és Lajos. Hogy a kiváló dolgozók mit jelentettek a gyárnak, azt e két utóbbi korongos esete mutatja. A két Zsebe-testvér, két somogyi falusi fazekas magával hozta a pécsi gyárba a népi fazekasság ú. n. „csali-korsóinak” előállítási technikáját, és azt a Zsolnaygyárban is meghonosították. A többi munkások nem végeztek ilyen egyéni, önálló munkát. Köztük nehezebb megtalálni a kiváló munkásokat, akik pedig számosán voltak. Egy-egy munkás nyilvántartásánál található párszavas bejegyzés sokszor ilyen kiváló szakmunkásra villant rá. Például a régi kerámiai gyárakban, az alagútkemencék feltalálása előtt nagy szakértelmet kívánt az égetés. Ennek kiváló mestere lehetett az a Müller János égető előmunkás, aki hosszú, 36 évi dolgozás után testi erejének fogytával kénytelen volt a munkát abbahagyni, és akinek jó munkájára előmunkás vol'ta mellett csak abból következtethetünk, hogy a nyilvántartásban kilépését így vezették be: „rendben távozott”. A kerámiai ipar egyike azon iparágaknak, amely jó alkalmat kínál a dolgozók és a gépek viszonyának megfigyelésére, továbbá az ezzel összefüggésben álló munkásrétegződés vizsgálatára. A kerámiai ipar munkaszakaszainak egy részét — láttuk a technika fejlődésénél — nem lehetett teljesen gépesíteni, hanem csak részben vagy alig. A korongos, az öntő, a formaöntő, a festő, a mintázó munkája csak részben, vagy természeténél fogva egyáltalában nem gépesíthető. Minél inkább vállalkozott a kerámia a festészeten túl szobrászati feladatok megoldására, annál inkább kitűnt ez a tény. Azok a gyári dolgozók tehát, akik ilyen munkaszakaszokban dolgoztak, a szabadkézi korongosok, a festők, a mintázók, a formaöntők, nem váltak a gépek kiszolgálóivá, alkatrészeivé. A gépészek, a masszamalomban dolgozó munkások, a szigetelőkészítő-, edénykészítő- és a tok-korongosok, az öntők, a préselők, a metszők, csiszolók, polírozók monoton tömegmunkát 70
