Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

Ezeken a helyeken keletkeztek az üzleti könyvekben szereplő, legtöbbször a családról elnevezett Miklós-. Terézia-, Tádéaknák, vagy az említett Gilicze-agyaggödör. Ma már helyüket sem igen lehet megállapítani.

A szigeti és a budai külvárosokban a gyár céljaira kőbányászat is folyt. Ahogy a gyár nőtt, nőttek nyersanyagszükségletei. A 70-es évek végén már az agyagkutatást ki kellett terjeszteni az egész országra. Ezen vizsgálatokat nagy részben Zsolnay Vilmos veje, Mattyasovszky Jakab geológus végezte. Ekkor került sor a 150 éves dubrinicsi (Ungvár mellett) agyagbánya megvételére. Ezen felül Zsolnay Vilmos kibérelte és Pécsre szállíttatta a távoli Sztrajnyán (Ung m.), Tolcsva (Zemplén m.), Beregszász, Szászfalva, Rév (Bihar m.), Csúcsa (Kolozs m.), Nagymányok (Tolna m.), Tapolca (Borsod m.) agyagbányáinak nyersanyagát. Használt zagoriai (Horvátország) agyagot is.31

A külföldi nyersanyagtermelőhelyeket rendszeresen művelték, és agyagukat némileg feldolgozva hozták piacra. Nálunk az agyageladásnak ez a módja nem alakult ki. Ezért Zsolnay Vilmos kénytelen volt saját maga bányászattal is foglalkozni. így érte el azonban azt, hogy gyártmányait az általa kidolgozott előkészítő eljárással végül is túlnyomóan hazai nyersanyagokból állították elő. Ezzel nemcsak a cseh nyersanyagoktól függetlenítette magát, hanem a hazai nyersanyagokkal termékeinek olcsóságát és versenyképességét is biztosította.32 1893-ban a gyár 32 700 q nyersanyagot dolgozott fel. Ebből 18 300 q Pécs környékéről, 14 400 q pedig az ország különböző vidékeiről került a gyárba.33

Zsolnay Vilmos agyagkutató munkáját még 1866-ban. tehát 2 esztendővel a kerámiai gyár engedélyezéséért való folyamodás előtt és 2 esztendővel a vasútépítési és a bányaspekulációi előtt kezdte meg.

E tény is bizonyítja azt. amire már a tanulása során rámutattunk, hogy vállalkozásaiban első helyen állt és spekulációinak központját a kerámiai gyár képezte. Zsolnay Vilmos fáradozása eredménnyel járt. Sikerült neki a gyár kezdeti éveiben

31 Mattyasovszky Jakab—Petrik Lajos: Az agyag-, üveg- és ásványfestékipamak szolgáló magyarországi nyersanyagok részletes katalógusa. Bp., 1885. (A Magyar Kir. Földtani Intézet kiadványai.); Hauptbuch III.

32 Mo. Gy. i. 1898. VII. köt. 154. old. — Meg kell jegyeznünk, hogy a kerámiai iparban a nyersanyag a termelési költségeknek a 16—20 százalékát teszi ki.

33 Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Pécs, 1896—97. I. köt. 616. old.

57