Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
helyi nyersanyagot találni, és arra támaszkodni. Ennek az agyagnak összetétele, finomsága éppen úgy befolyásolta a pécsi Zsolnay-gyárnak a keménycserépgyártás irányában való fejlődését, mint ahogy a bakonyi agyag Herenden lehetővé tette a porcelángyártás kibontakozását. A GYÁRÜZEM MEGSZERVEZÉSE Az ipari tőkésnek nem elég összegyűjteni a vállalkozáshoz szükséges pénzt, megszerezni a szakmai, anyagismeretbeli tudást, biztosítani a nyersanyagot, hanem üzemszervezőnek is kell lennie. Az üzemszervezéshez a piaci ismeret elengedhetetlen. A gyárnak legalább oly minőségű és ugyanolyan olcsó árut kell termelnie, mint konkurenseinek, ha a versenyben meg akarja állni a helyét. Ehhez megfelelő technikai, gépi berendezést kell működésbe állítani. A versenytársak a termelés folyamatán állandóan javítanak és újítanak. Újszerű nyersanyagokból új eljárásokkal új termékeket állítanak elő. A vállalkozó anyagismereti, technikai tudását érvényesítő üzemszervezési tevékenységnek újítókészséggel kell párosulnia. A híressé vált kerámiai gyárak alapítói és fejlesztői, mint Wedgewood, vagy a herendi Fischer, ilyen művészi érzékkel bíró vállalkozók voltak. Különösen fontos volt ez az adottság Zsolnay esetében, mert kezdetben művészi tehetségeket nem tudott gyára számára felvásárolni. Az üzemszervezést tehát a tőke, a piac, a technika, az újítások befolyásolják. Zsolnay Vilmos gyára a durva kerámiában való terjeszkedés mellett a finom kerámia meghódítására is tört. Ezt a fejlődést azonban — a kapitalista rendszerből eredően — néha megállások és visszaesések szakítják meg. Az eredetileg 2200 négyszögölet kitevő gyárterület a szomszédos kisebb-nagyobb telkek összevásárlásával 1896-ra, IOV2 katasztrális holdra nőtt fel.34 A kerámiai iparban a munkamegosztást — mint említettük — a manufaktúra-korszak alakította ki.35 Zsolnay Ignác keménycserép-gyáránál láttuk, hogy a termelés a következő munkaszakaszokra bomlott: 1. anyagelőkészítés, ami itt teljesen emberi erővel folyt, több helyen azonban vízierőt vagy ló34 Várady Ferenc: Baranya múltja és jelenje. Pécs 1896—97. I. köt. 614. old. 33 Marx: A tőke. Szikra 1949. I. kötet. 388. old. 58
