Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900

Minden töprengése, minden igyekezete, minden tőkéjét gyarapító tevékenysége arra irányult, hogy vállalkozásainak is ez legyen a központja.

Még fennállt a bazár, a szőlők, a kertészet, sőt újabb vállalkozások következtek, de ezek már csak a mellékvállalkozások szerepét játszották. Az volt a feladatuk, hogy a belőlük eredő haszon addig ömöljék át a kerámiai vállalatba, amíg az tőkeerős, a piacon elismert gyárrá válik. Aztán a mellékvállalkozások megszűnhetnek.

Célja eléréséhez további hasznot kergetve eljutott a tőkebefektetés régi formájához: a bányászathoz. 1868-ban Hidason, Bonyhád mellett Schroll József D. G. T. igazgató, Zánon Bertalan és Martinék Ferenc mérnök közösen egy 100 352 négyszögöl kiterjedésű bányatelket vásárolt Riegl Karóimtól. A szén kitermelésére azonban már nem maradt pénzük. Ezért a termelés megindítására pécsi tőkés polgárokat vettek maguk mellé társakul éspedig: Grün Bénit, Erreth Antalt, Stirling Antalt és Zsolnay Vilmost. A bánya közelében üveghutát, mészégetőt és téglaégetőt is állítottak fel. Riegl Karolina bányaüzemében kaolint is termelt ki. A társulással Zsolnay Vilmos hozzájutott e fontos agyagipari nyersanyaghoz. Zsolnay nagy erővel feküdt a tetemes nyereséggel kecsegtető bányavállalkozásba. A hidasi bányarészen kívül Szászváron és Mázán is szerzett szénmezőket. Hosszúhetényben pedig egy társasággal 50 évre kibérelte a pécsi püspökség egyik bányatelkét. Többször megfordult a 70-es évek elején Belgrádban is, hogy a szerbiai szénmezők feltárásában részt vegyen, de itt nem találta a kilátásokat biztatóknak.

Zsolnay Vilmos nagyon sokat remélt a szénüzlettől, de reménységei nem váltak valóra. Az észak-mecseki szénmezőkön ugyanis megjelent a bécsi Viktória RT., és ott bányát nyitott. A verseny ezzel a tőkeerős vállalkozással szemben reménytelennek látszott. Ezért szászvári és mázai bányatelkeit 50 000 aranyon eladta a Viktória RT.-nak, a hosszúhetényi bérletet pedig albérletként értékesítette. Hidas megmaradt a Zsolnay-társaság kezén. E bányának nem volt se raktározó helye, se útja. A mellételepített egyéb vállalkozások megbuktak. Bányatüzek csökkentették a termelést, az eliszaposodás pedig véget vetett az egész bányászatnak. 1920-ban a Zsolnay-társaság meg is vált a bányától.

Sikerrel zárult azonban Zsolnay Vilmosnak egy másik, hasonló célú vállalkozása. A cukorgyártás fellendülése nagy keresletet támasztott a cukor derítéséhez, finomításához szükséges csontszén terén. Ezért 1872-ben a kerámiai üzem telkén spódium gyárat szerelt fel. Üzleti könyveinek az adatai azt mu-50