Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
tátják, hogy a vállalkozás szépen jövedelmezett. 1877-ben a gyárba belevitt állótőke meghaladta a 15 000 frt-ot. Ugyanakkor az évi nyereség 10 000 frt-ot tett ki. Az átlagos nyereség a többi években a 2—4000 frt közt mozgott. A tőkeszerző vállalkozások sorában utolsó az az erdőkitermelés és fafeldolgozás, amelyet 1877—78-ban a Mohácsi-szigeten hajtott végre. Itt az elért hasznon felül fajansz- és porcelánkemencéi fűtéséhez jó minőségű tüzelőanyaghoz is jutott. Tőkéjét vezérgondolatának, a kerámiai gyár kifejlesztésének megvalósításához már 1867—68-ban elegendőnek ítélte. Amint erősödött, a további fejlődéshez a mellékvállalkozások szükségtelennek bizonyultak, ezért egymásután feladta őket. A vasútépítés, erdőkitermelés alkalmi vállalkozásai elmúltak, újabbakat nem keresett. A cementgyártás és a bányavállalkozás nem járt a remélt sikerrel. 1873-tól kezdve nem próbálkozott más irányban többet. 1880-ban eladta az első vállalkozást, amelyből á többi kisarjadt, és amelynek „családunk — saját szavai —oly sokat köszönhet,” a bazárt. Az 1886. év a túltermelési válság éve volt Magyarországon. Ekkor bezárta az egyre gyengébben jövedelmező spódium gyárat, és 1887 után a nagytrafik sem szerepel üzleti könyveiben többé. Zsolnay Vilmos tehát 1880-ban kereskedő tőkésből végleg ipari tőkéssé vált. Zsolnay kereskedelmi tőke, 10 000 frt, alakult át ipari tőkévé 1852-ben is, amikor az létrehozta Zsolnay Ignác keménycserépvianufaktúráját, amely tizenkét évi fennállás után „edény készítő fazekas műhellyé” hanyatlott vissza. 1868-ban újabb tőke, Zsolnay Vilmos 25 000 frt-nyi tőkéje alakult át ipari tőkévé, hogy a fazekasműhelyből most már egy kerámiai gyárat fejleszszen ki. A gazdaságtörténelem előtt az már magyar vonatkozásban is megállapított tény, hogy a kereskedelmi tőke lassan, fokozatosan ment át az iparba. Az ipari vállalkozás vagy vállalkozások a kereskedelmi tőkésnek kezdetben csak mellék és kisegítő vállalkozásai voltak. A kapitalisták egyformán fektettek be tőkét mind a kereskedelembe, mind az iparba, hogy végre az egészet — mint Zsolnay Vilmos esetében láttuk — az iparba vigyék át. A kereskedelmi tőkének az ipari tőkével való ezen hosszabb ideig tartó összefonódása és a kereskedelmi tőke uralkodó, túlnyomó volta mindig a kapitalizmus fejletlenségét mutatja.24 24 Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1951. 58—59. old.; Lederer Emma: Az ipari kapitalizmus kezdetei Magyarországon. Közoktatásügyi Kiadóvállalat 1952. 41. old. 4* 51
