Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
II. A pécsi Zsolnay-gyár a magyarországi kapitalizmus szabadversenyen alapuló szakaszában és az imperializmusba való átmenet idején. 1852-1900
A KERESKEDŐ TŐKÉSBŐL IPARI TŐKÉS LESZ A tőkének akkoriban nálunk is a vasútépítés Innálta a legnagyobb nyereséget. 1867-ben indult meg a Pécs—barcsi vasút építése. Ez a vonal Pécs nagyállomáson ért véget. A Duna Gőzhajózási Társaság már 1861-ben kiépítette a Pécs—mohácsi vasutat, amely viszont Üszögnél végződött. A két vasutat összekötő Pécs—üszögí vonalszakasz megépítésére Zsolnay Vilmos vállalkozott. A pár kilométeres szakasz munkálatai közben egy nagyobb bevágásnál forrásra bukkantak. A felbugyogó viz az építési költségeket tetemesen megnövelte. Zsolnay Vilmos ekkor azzal a kéréssel fordult a vasúttársasághoz, hogy kárpótlásul a forrás tulajdonjogát engedje át neki. Ezt meg is kapta.22 A vasútépítésből eredő nyereséggel és a szerzett forrásokkal indult neki Zsolnay Vilmos a következő vállalkozásának. A vasútépítés közben látta meg ugyanis a cementnek, chamottenak és tűzbiztos agyagárunak a jelentőségét, „melyekre mindenféle gyárnak és olyan műhelynek, melyben kemence kívántatik, szüksége van.” 1868-ban kérvényt nyújtott be Pécs város polgármesteréhez. „A budai külvárosban ... hol a közönség előtt ismeretes... edényt készítő fazekas műhelyem létezik: — egy nagyszerű, a műipar igényeinek tökéletesen megfelelő és a mostani műipar színvonalán álló gyárt (sic!) szándékozom felállítani, még pedig akként, hogy az a már ott létező épületek tökéletes átidomítása és nagymérvben történő kiterjesztése által lenne építendő.” Kérte, hogy Első Pécsi Cement Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára címen (az eredeti cégcím német: Erste Fünfkirchener Cement-Chamotstein und Feuerfeste Thonwaaren Fabrik) alapítandó gyárához a városi tanács az iparengedélyt adja meg.23 A vasútépítésnél szerzett forrás vizét átvezette az egykori kőedény üzem telkére. Itt egy fabódét ácsoltatott össze, amelyben felállította a megszűnő pécsi Prick-féle vasgyárból szerzett első 12 lóerejű gőzgépet. Az őrlőt hozta mozgásba vele. Felhúzta a cementégető kemencét is. Ekkor tűnt fel a piacon a beocsini cement. Zsolnay azonnal felmérte a helyzetet: ő a versenyt kevesebb és gyengébb minőségű nyersanyaggal Beocsin ellen nem bírja, a cementgyártást tehát azonnal megszüntette. Ellenben kitartott az agyagipar egyik ága, a chamotte-gyártás mellett. Innen, ebből indult hódító útjára a kerámiai iparba. Központi gondolata ettől kezdve a kerámiai üzem volt. 22 Pécsi Közlevéltár — Pécs város levéltára: 6497/1867. 23 Pécsi Közlevéltár — Pécs város levéltára: 3138/1868. máj. 5. 4 Rúzsás: A pécsi Zsolnay-gyár története 49
