Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)

I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén

területet kibővítette, továbbá szorosabban kapcsolta Pécshez és 1858—1882 közt beolvasztotta azt az országos piacba.

Az iparnak a szerkezete, könnyűipari jellege természetesen döntően meghatározta — amint erre már a bevezetésben előre felhívtuk a figyelmet — a pécsi munkásosztály kialakulásának, fejlődésének, szervezkedésének, a magyarországi munkásmozgalomban való részvételének jellegét.

A pécsi szénmedence bányászai, tehát nehézipari jellegű munkások mellett, azok szomszédságában, Pécs városában, könynyűipari munkásság koncentrálódott. Ebben a bányászok tömegéhez viszonyítva kisebb tömegű munkásságba sok egykori kisiparos került bele. Ez a kispolgári elem lassította a pécsi munkásosztály szolidaritásának, öntudatának kialakulását, a munkásság megszervezését és osztályharcát. A századfordulón azonban ez a helyzet jelentősen megváltozott.

Könnyűipari munkásság a városban, ugyanakkor nehézipari munkásság a környéken, ez az a két összetevő, amely a pécsi munkásosztály fejlődését irányította, meghatározta, és annak -- mint látni fogjuk — sajátos jelleget adott.

Ez a kép rávilágított arra is, hogy a pécsi könnyűipari jellegű munkásság 1860-ban és 61-ben kitartott 1848 függetlenségi gondolata mellett és bár szervezkedése csak lassan történt meg, nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is már kezdettől fogva szemben állott a pécsi polgárság felső rétegével: a nagypolgársággal.

A pécsi munkásság kialakulásánál néhány vonásban azért emlékeztünk meg a polgárságról, hogy a továbbiakban e kiinduló ponttól kísérhessük figyelemmel annak a szakadéknak a folytonos mélyülését, amely a tőkés termelés folyamán a gyárost és munkásait egyre jobban elválasztotta egymástól.74

74 Lenin: A kapitaüzmus fejlődése Oroszországban. Szikra 1949. 538. old.

37