Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
I. Pécs a magyarországi kapitalizmus korának kezdetén
vissza eredetét a Kindl-féle gépjavító műhely is, amely később középgyárrá fejlődött.71 A kereskedelmi tőkének behatolása az iparba 1848 után, az abszolutizmus majd két évtizedet kitöltő ideje alatt nem szakadt meg. A pécsi ipari kapitalizmus fejlődésének iránya a Bach-korszakban dőlt el. A pécsi polgárok kereskedelemben szerzett tőkéiket a 19. sz. első felében először pécsi bányaipari vállalkozásokba próbálták átvinni, és ott szerették volna értékesíteni. Csakhamar (1852) azonban megjelent a pécsi szénmedencében a nagytőke, a Duna Gőzhajózási Társaság, amely a már megnyitott bányákat, a megszerzett bányászati jogokat felvásárolta, az ellenálló kisebb erejű vállalkozókat pedig kíméletlenül tönkretette. A pécsi bányavállalkozó polgárok , ezért hanyatthomlok menekültek a szénmezőkről, és máshol kerestek tőkéik számára vadászmezőt. A pécsi tőkések ekkor és ezért a szénbányák helyett Pécs városában kínálkozó ipari lehetőségek után kutattak. Terveikben segítette őket az a körülmény, hogy a Duna Gőzhajózási Társaság pécsi bányáiból egyre nagyobb mennyiségű szenet dobott piacra. Ezzel a pécsi ipari vállalkozások számára az egyik alapanyag biztosítva volt. A múlt század 40-es éveitől — mint tárgyaltuk — az egész országban a széntermelés mellett újra érdeklődés támadt a vasgyártás iránt is. Vasérc Pécs környékén nem állott elegendő mennyiségben rendelkezésre. Mégis néhány vállalkozó kísérletet tett arra, hogy Pécsett a pécsi szén segítségével nyersvasat állítson elő. Csakhogy a pécsi szénnel az akkori technikai eljárások mellett csak „hőtöretű” (törékeny) vasat lehetett előállítani, ezért ezek a vállalkozások kudarcba fulladtak, megszűntek, vagy kisméretűek maradtak.- Pécs nem vált „magyar Manchester”-ré, mint az egyik lelkes magyar iparpártoló álmodta.72 Jelentős vas- és fémipar nem fejlődött ki. A balul végződött nehézipari kísérletek után a pécsi tőkések figyelme végül azon 5 ősi pécsi iparág felé fordult, amelynek itt nyersanyaga volt, és amelyek ezért már az ipar céhes korában szép fejlődést értek el. Ez az 5 ősi ipar a már tárgyalt fa-, a kő- és agyag-, a malom-, a tímár- és a sörfőzőipar volt. A pécsi 71 Sándor Vilmos ismertetése Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848 című könyvéről. A Magyar Tudományos Akadémia társadalmi-történeti tudományok osztályának közleményei. II. köt. 1952. 1. sz. 112—113. old. 72 Haas Mihály: Baranya. Pécs, 1845. Lyceum ny. 77, old. 34
