Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
kát világháború közti szakaszának jelenségei helyi jelenségekkel összefonódva mutatkoznak, Az első világháború befejezése után, 1921 és 1944 közt az egész kapitalista világ a válság mocsarában fuldoklott. A gyárakban a termelés megbénulása és vánszorgása, a piacokon infláció és a kereskedelmi kapcsolatok megszakadása jellemzi mindenfelé ezeket az éveket. Ugyanakkor a munkásság osztályharca, bár túlhaladt forradalmi tetőpontján, de még erős volt. A Zsolnay-gyár is küzdött ezekben az években a belföldi nyersanyag elvesztésének, a fogyasztóterület csökkenésének, az inflációnak, a vásárlóerő összezsugorodásának, a kereslet iránya megváltozásának nroblémáival. Az építészeti kerámiák sehogy, a fajansz-áruk alig keltek el. A termelés csökkentett keretek közt folyt. A gyárban a munkaidőt korlátozták, a béreket leszállították, s végül a munkásság 20%-át elbocsátották, ami a dolgozók tiltakozását váltotta ki. 1925 és 1929 közt a kapitalizmus ideiglenesen, átmenetileg stabilizálódott. A termelés növekedett, a valuták megszilárdultak, a világkereskedelem megindult. A munkásosztály harcát a tőkés országokban elnyomták. A Zsolnay-gyár tulajdonosainak sikerült 1925 és 1929 közt az építészeti kerámia és díszmű, tehát építő- és könnyűipari jellegű gyárat jórészt nehézipari jellegű porcelángyárrá átalakítani. Hitelekhez jutottak, amelyek segítségével meg tudtak birkózni az első világháború alatt keletkezett és e korszakot kezdettől fogva terhelő, a beruházások érdekében még tovább növelt és végül az örökösödési per által megtetézett adósságokkal. A termelési kapacitást a gyárvezetőség ezekben az években sem tudta kihasználni. Az üzem termelőképessége alatt dolgozott. Ezen időszak folyamán kiterjesztették a gyárban a munkások akkordbérezésének rendszerét. Ugyanakkor a Zsolnay-gyár munkabérei egészen 1934-ig elmaradtak a többi porcelán-, kőedény-, tűzálló-, hővédő- és egyéb agyagáruüzemek munkabérei mögött. Ezután következett az egész kapitalista világot megrázó, 1929-től 1933-ig tartó túltermelési válság, amely átcsapott a mezőgazdaságra is. A termelés megakadt, a valuták meginogtak, egyes kapitalista országok letértek az aranyalapról, a világkereskedelmi kapcsolatok megszakadtak. A munkásnvomorúság az e°ész tőkésvilágban fokozódott, mert a válság terhét ráhárították, kizsákmányoltságát fokozták. Ennek következtében a munkásság osztályharca az egész kapitalista világban újra forradalmi lendületet vett. 234
