Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
A Zsolnay-gyárban a munkaidő a következőképpen alakult: Az első világháború éveiben 10 órás volt a munkanap. A háború után, a húszas években a munkások napi 9 órát dolgoztak. 1930-tól, a válság alatt és annak a termelést csökkentő következményeként, alakult ki a Zsolnay-gyárban a 8 órás munkaidő. Tehát valamivel előbb, mint azt az 1935-ben hozott törvény kimondta. Az égetőknél a gyártási folyamat természeténél fogva megmaradt a hosszabb munkaidő, a túlórázás és az éjjeli műszak. Az elektromos meghajtással működő massza- és chamottemalomban a munkaidő a dolgozókra, azok egészségére nézve hátrányosan alakult. Mivel az ipari áram éjjel olcsóbba került, mint nappal, a gyártulajdonosok ezen üzemrészben a nappali munka helyett az éjjeli műszakot vezették be. A gyártulajdonosok 11 munkáscsaládnak a gyárban, 108 munkáscsaládnak pedig a város keleti részén álló munkásházakban adtak lakást. Ezek a házak még 1900 előtt kerültek a gyár birtokába. Azóta se át nem alakitották, se nem modernizálták őket. 1949 májusában 22 gyári házról összeírást készítettek. A jegyzéken minden egyes ház mellett kivétel nélkül ezen megjegyzés valamelyike áll: „rossz állapotban”, „elhanyagolt”, „nedves”, „egészségtelen”.46 A gyár munkaegészségügyi viszonyai — hasonlóan a pécsi üzemek többségéhez — elmaradottak voltafc. A műhelyek még a gőzmeghajtás korának telepítési jellegzetességeit viselték magukon: zsúfoltak, levegőtlenek és szellőzetienek voltak. Különösen a masszamalomra állt ez a helyzet. Az üzemi orvos benn rendelt a gyárban. Noha a munkások száma 1935 után meghaladta a 600-at, 1940 óta pedig a 700-at, e nagy munkásállománynak egyetlen fürdőhelyiség állott csak rendelkezésére, egy tussal. A munkásság erős kultúrszomja e korban is jelentkezett. E művelődési igények kielégítésére egy helyiséget a gyárvezetőség kultúrteremnek engedett át. Gyári labdarúgócsapat is keletkezett e korban, de ezt a gyárvezetőségtől függetlenül a munkások hozták létre, és maga tartotta el magát. Üzemi szociális létesítmények terén az 1921—1944 közti hazai fejlődés gyengének nevezhető. A kérdésnek egy vizsgálója már ekkor megállapította: „A magyar gyári üzemekben csak szerény keretekben található munkásjóléti intézmények között azok 46 Gyári irattár — A Közületi Ingatlan Kezelőség számára 1949. jún. 30-án kelt átadójegyzék. 15* 227
