Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
Az adatok azt mutatják, hogy egy Zsolnay-gyári munkás évi átlagkeresete alatta maradt a gyáripari munkáskereset országos átlagának. Ez a tény azonban az egész porcelán-, kőedény-, tűzálló-, hővédő- és egyéb agyagáruiparra jellemző. A Zsolnaygyár átlagmunkabérei a porcelán-, kőedény-, tűzálló-, hővédő és egyéb agyagáruipar csoportján belül is az átlag alatt mozognak, egészen 1934—35-ig. Ekkor érik el a pécsi gyár átlagmunkabérei a szakma átlagát, 1938-tól pedig meg is haladják. A pécsi Zsolnay-gyár tehát a korszak nagyobb részében a munkásait fokozottan kizsákmányoló üzemek közé tartozott. tai alapján számítottuk ki a heti keresetet. Meg kell azonban említenünk, hogy a pécsi Zsolnay-gyárban 1930-ban, 1931-ben és 1933- ban heti 5, 1932-ben pedig heti 4 napot dolgoztak. Ezekre az évekre Pallós napi átlagbéreit 5-tel, illetve 4-gyel szorozva számítottuk ki a porcelán szakma heti átlagbéreit. Ugyanígy jártunk el 1925-re vonatkozólag is, amikor a Zsolnay-gyár heti 4, ill. 5 napon át dolgozott.