Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
Ennek ellenére a pécsi Zsolnay-gyár tulajdonosainak sikerült a súlyos válságokat átvészelve gyárukat, amely külföldi tőke nélkül jött létre, és amely fennállásának második korszakában sem került bankfüggésbe, annak harmadik korszakában is megóvni attól, hogy bank kezébe, a finánctőke kezébe kerüljön. A Zsolnay-gyár önállóságát, bár néha igen gyenge lábakon állt, megőrizte. A gyár vezetői a vállalat jövedelmét éveken át nem osztották szét a gyárat birtokban tartó közkereseti társaság tagjai közt. Ezek a fel nem osztott évi nyereségek 1941-ben 375 957 pengőre rúgtak. A bankhitelek mellett ezen összegeket is a szükségessé vált beruházásokra fordították. így a közkereseti társaság tagjai a pécsi Zsolnay-gyárban fekvő tőkéjükből semmi jövedelmet nem húztak. A társaságnak a vállalatban dolgozó 3 tagja fejenként havi 1000—1000 P igazgatói fizetést vett fel.26 A MUNKAVISZONYOK I • A szerb megszállás alatt a pénzhiányon a város helyi pénz, a „pécsi pénz” kibocsátásával próbált enyhíteni. A szerbek kivonulása után a magyar kormány e bankjegyeket értékében 30%-kai devalválva cserélte át magyar koronára. A munkaadók erre 30%-kai csökkentették a munkabéreket. Az intézkedés ellen « még a kormányt támogató keresztényszocialisták is tiltakoztak. „Ez az eljárás csak arra alkalmas, — írták 1921 szeptember 10-én Soós altábornagyhoz intézett beadványukban — hogy a munkásság békés hangulatát megzavarják és lelketlen izgatók köztük a megértő közeledést, ami a keresztény nemzeti irányzattal szemben mutatkozott, lerombolják.”27 A vállalkozók egy sereg munkást el is bocsátottak. A munkabérek évi végösszege 1924-ben 3 499 332 736, 1925- *■ ben 3 415 327 309, 1926-ban 4 180 421 027 korona volt. A számok a korona értéktelenedése miatt növekednek. A valóságban azonban a munkáslétszám csökkent. A háború előtti Magyarország nagyobb fogyasztására számító gyárak először munkáselbocsátással alkalmazkodtak az összeszűkült új piachoz. A Zsolnaygyár is 1924-ben 109 dolgozót, az előző évi munkásállomány 20%-át, 1926-ban pedig az előző évi munkásállomány kb. 25— 28%-át bocsátotta el. 26 Az igazgatói fizetéseket az üzleti könyvekből — azok hiányában — megállapítani nem tudtuk. Az adatot a gyári könyvelés dolgozóinak közléséből és az örökösödési perből merítettük. Ez összeghez hozzá kell még vennünk a gyárban élvezett lakást, fűtést, világítást, fogattartást. 27 Pécsi Közlevéltár — Pécs város levéltára: 15 751/1921. 219
