Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
Amikor a munkáslétszám redukciója nem hozott elég eredményt, akkor a kapitalisták csökkentették a heti munkaidőt. Ez az intézkedés burkolt munkabércsökkentést jelentett. A doldozók száma nem apadt, de a munkabérekre kifizetett összeg, a munkások heti keresete mégis kisebb lett. A Zsolnay-gyárban 1924—25-ben 5, illetve 4 napra csökkentették a munkahetet. A munkások bére úgy megcsappant, hogy kénytelenek voltak más munkahely után nézni. Auth József malommunkás azzal a megokolással hagyta el 1925 februárjában a gyárat, hogy „4 napi keresetből nem tud megélni”. Bauer Ádámné öntőnő, Aschler Anna fényezőnő szintén azért léptek ki, mert keveselték a munkabért. Hasonló okból sokan követték őket.28 Végül a létszámapasztás, a munkaidőrövidités után nyílt bércsökkentésre is sor került. Erre még több dolgozó fordult ki. a gyárkapun. Néhány nőtlen vagy fiatal szakmunkás külföldön próbált szerencsét. Horváth Géza kályhássegéd például kivándorolt. A családos szakmunkások és a segédmunkások bányába mentek, a nők pedig a város más üzemeibe szóródtak szét. így jutott el Bernhardt János égető, Balázs János chamotte-munkás a pécsvidéki szénbányába, Dittert Anna öntőnő a pécsi dohánygyárba.29 A megmaradtakat is többször megrostálták. Kovács József 45 éves munkást 1924-ben elküldték, mert „beteg, a háború nyomorékja, át van lőve, idegsokkos”. Az üzemek a huzamosabb gyógyítást igénylő, csökkent munkaképességű dolgozókat nem vették fel, vagy igyekeztek tőlük a gyári „betegpénztár érdekében” megszabadulni. Az állam pedig ekkor még ezeknek semmiféle segítséget nem nyújtott.30 A gyár és valamennyi pécsi üzem dolgozóinak bajait fokozta a pécsi lakásínség. Fábián Sebestyén porcelánfestő 1925-ben 2 hónapi dolgozás után azért hagyta el a Zsolnay-gyárat, mert nem kapott Pécsett lakást. Ugyanezért távozott Sommer Rezső cseh formaöntő is. Neki sem sikerült lakáshoz jutni. A város vezetősége 1925-ben maga állapította meg, hogy sok intézkedés után még mindig 250—300 lakásra volna szükség Pécsett.31 28 Munkás kartoték 38, 811, 718. sz. 29 M. K. 836., 340., 720. sz. 30 M. K. 8., 37. sz. 31 Dunántúl, 1925 nov. 15. sz. 220 /
