Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
Az évi mérlegek híven tükrözik, milyen mélyről indult el, és milyen lassan szedte össze magát a vállalat. Az 1920-tól 1924-ig terjedő évek együttes nyeresége 5445 pengőt tett ki. Az 1925. esztendő 14 119 pengő veszteséggel zárult. A gyár eddig a régi módon próbált élni. Éppen ezért csak vegetálni tudott. A deficit aztán rámutatott arra, hogy életkérdés a porcelángyárrá való átalakulás. Az átállás első eredményei mutatkoztak meg az 1926— 27—28-as üzleti évek 41—53—62 000 pengős nyereségeiben. Az építkezési konjunktúra 1927-ben érte el tetőfokát, de átnyúlt még 1928- ra is. A gyár szigetelőivel, építészeti kerámiával a konjunktúrában nyereséghez jutott. A válság előszelére azonban az építkezések leálltak. A gyár 1928. évi 62 000 P nyeresége után a profit 1929- ben 10 000 pengőre zsugorodott össze. A következő években aztán tombolva pusztított a vihar. 1930-ban 83 000, 1931-ben 71 000, 1932-ben 56 000 pengő volt a veszteség. Elvitte mindazt, amit az előző évek betakarítottak. A lassú javulás 1933-ban indult meg, és 1938-ig tartott. Az évi nyereség ezekben az években 40—60 000 pengő közt mozgott. A kapitalista rendszert 1937-ben már újabb válság rohama fenyegette. Kitörését csak a második világháborúval kerülte el. A háború teremtette konjunktúrát megérezte a gyár is. 1939-től a háborús készülődések következtében szerte az országban sok üzembővítés történt, ami megnövelte az elektrocikkek forgalmát. Az 1933 után megindult építkezések is lendítettek az üzletmeneten. 1939-ben 61 000, 1940-ben 80 000, 1941—42-ben mintegy 50 000, 1943-ban 297 000 pengő nyereség mutatkozott. Az évi nyereségeket a gyár vezetősége nem osztotta szét az örökösök, illetve közkereseti társasági tagok között, hanem azokat a gyár tőkéjéhez csatolta. A mérlegekben a tiszta vagyon mellett mindig kimutatják a fel nem osztott nyereségből összegyűlt tőkét is. Ez a kettő együtt alkotja a vállalat tulajdonképpeni tiszta vagyonát. Ennek összege 1926-ban 2 787 000 pengőre, 1929-ben 2 900 000 P-re rúgott. A nagy gazdasági válság a tiszta vagyont 1933-ban 2 657 000 P-re nyomta le. Az 1934-ben megindult javulás eredményét 1939-ben a már tárgyalt örökösödési per és egyes örökösök kifizetése vitte el. Ennek hatása a gyár sorsára az 1929-es válsággal volt egyenértékű. A 2 890 000 pengőre rúgó tiszta vagyon 1939-ben lecsappant arra a szintre, ahol 1933-ban állott: 2 665 000 P-re. A háború azonban segített a gyáron. A vállalat vagyona újra gyarapodni kezdett. 1943-ban 2 742 000. 1944-ben 3 039 000 P-re nőtt. A gyár közben nagyon nehéz időket vészelt át. A porcelángyártásra való áttéréshez álló- és forgótőke kellett. A gyár családi közkereseti társaság kezében volt. Ezért nem nyúlhatott 213
