Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
pel való festést végezték. Csak 7—8 festő foglalkozott kézi, főleg eosin festéssel.8 A Zsolnay-gyár azonban még ebben a korszakban is adott a díszműáruk terén újat: a művészi porcelánszobrok sorozatát. Beszédes László szobraival már 1926-ban megkezdődött a figurális porcelángyártás. A 30-as években Sinkó András és Szomor László gyári szobrászművészek munkái a gyárnak üzleti eredményt és művészi elismerést hoztak. A művészi készítmények terén a gyár csak lassan talált magára. A húszas években régi mintáival kísérletezett. Közben a régi versenytárs, Herend, 1923 után előretört. Művészi készítményeivel visszahódította a Zsolnay-gyártól az elsőséget, amit a 19. század 70-es éveiben elvesztett.9 A termelés volumenjének értéke a korona inflációja miatt 1921—1925. közt nem mutat sokat. A gyárban termelt áruk összértéke 1927-ben 1 422 000,1928-ban 1 702 000 pengőt tett ki. A válság 1930-ban a termelést a felére, 873 000 pengőre nyomta le. (48,7%-os csökkenés a termelésben). 1931-ben 1 678 000, 1933- ban 1 614 000, 1935-ben 2 157 000, 1937-ben 2 712 000, 1938-ban 1 316 000, 1939-ben 2 911 000, 1941-ben 3 898 000, 1942-ben 4 963 000, 1943-ban 7 828 000 pengőt tett ki a termelés értéke. Az eladási árak 1929-ben nagyot csökkentek, és megmaradtak alacsony szintjükön a válság után is. Az árszínvonal még 1936-ban is 20%-kai volt alacsonyabb, mint 1929-ben. Ezért a termelés értéke nem fejezi ki egészen a termelés mértékének fejlődését. A valóságnál némileg kedvezőtlenebb képet ad.10 A PIAC 1935-től kezdve évről évre egyre többet termelt a gyár. Vezetésében, üzemében és gyártmányaival így sietett alkalmazkodni a piachoz. Ahhoz a piachoz, amelynek arca az I. világháború után egészen megváltozott. A piacon teljes anarchia dúlt. Ezt részben a háború számlájára lehet írni, amely felforgatta a gazdasági viszonyokat. Az anarchia azonban a háború hatásainak elmúltával csak mérséklődhetett, de nem küszöbölődhetett ki, mert a kapitalizmus rendszeréből eredt. 8 Sághelyi Lajos: A magyar üvegesipar története. Bp., 1938. 44. old. 9 Ruzicska Ilona: A magyar porcelán. Bp., 1939. 25. old. (Officina képeskönyvek, 15. sz.) 19 Eckhart Ferenc: A magyar közgazdaság száz éve 1841—194L Bp., 1941. 267—68. old. 204
