Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
A háború eredményeként abból a területből, amelyet az előző korok kereskedelme és ipara, mint piacot Pécshez kapcsolt, kiváltak: Bácska, Dél-Baranya, Szerém, Verőce megyék és Horvátország távolabbi részei, valamint Bosznia-Hercegovina. E vidékkel az új vámhatárok a gazdasági összeköttetést rendkívül megnehezítették. A megmaradt helyi és az országos piacot a vásárlóerő nagymérvű csökkenése jellemezte. A pénz értékének gyors váltakozása, az összegyűjtött tőkék hirtelen semmivé olvadása, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok ingadozása, a spekuláció, a nagymérvű költekezés, majd szegénység mind erősen sújtották a gyárat. A szerb megszállás alatt a dinár és a kevés, folyton csökkenő értékű magyar korona viszonyából eredő piaci nehézséget Pécs városa helyi pénz kibocsátásával próbálta kiküszöbölni. A „pécsi pénz”-nek kb. 30%-kai magasabb volt az árfolyama, mint a koronának. A bankok készpénzét a ‘megszállók lefoglalták, a betétek elértéktelenedtek. Ezen kialakulatlan, zűrzavaros piacon a Zsolnay-gyár díszműáruinak értékét a pénztől való menekvés, a spekuláció először magasra felverte, aztán hirtelen minden kereslet megszűnt iránta.11 A piac valóságos képe tulajdonképpen csak ezután rajzolódott ki. A Zsolnay-gyár csak 1924—1925-től kezdve tekinthette át a piaci helyzetet, és vethetett számot a jövővel. A középítkezések szüneteltek. Nem volt várható, hogy ismét olyan nagy méreteket öltsenek, mint közvetlenül a háború kitörése előtt. Az építkezéseknek ez a megakadása végetvetett a Zsolnay-pyrogranit diadalátjának, amely az elmúlt század végén kezdődött. A belső piacon sok apró kerámiai gyár keletkezett. A termelési költségek megdrágultak. Az üzemek éles harcot vívtak egymással. Tetézte a nehézségeket, hogy a magyar kerámiai ipar, így a Zsolnay-gyár is, nem kapta meg igazában és maradéktalanul a belföldi piacot. Magyarország mezőgazdasági exportjának biztosítására agrárbehozatalra szoruló, ipari exportra utalt államokkal nemzetközi kereskedelmi szerződéseket kötött. A búzakivitel érdekében ipari téren engedményeket tett. így porcelánedényben és kályhacsempében a magyar kerámiai piacra újra ránehezedett az Osztrák-Magyar Monarchia korabeli régi ellenfél, a cseh ke-11 Lenkei Lajos: Negyven év Pécs életéből. Pécs, 1922. Pécsi Irodalmi és Könyvkiadó. 181. old. 205
