Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
De nemcsak az agyag hiányzott. Az I. világháború után a festéshez használt mázak sem voltak belföldön kaphatók. Mindezeket betetőzte az országos szénhiány, ami az agyagipar talpraállását is gátolta. A külkereskedelmi viszonyok rendeződése után a porcelánáruk termelésére áttérő Zsolnay-gyár fokozottan rá volt utalva a külföldi nyersanyagokra. A porcelángyártás alapanyaga a kaolin. Megfelelő kaolint még a háború előtti Magyarország területén sem találtak. A Zsolnay-gyárat ezen alapanyaggal a csehszlovákiai Zettlitz-ből a Zettlitzer Kaolinwerke A. G., továbbá a Sächsische Elektroosmose Kaolinwerke GmbH, földpáttal a Franz Mandt stettini cég, gipsszel a Thüringer Gipswerke Krölpából, chamottal pedig az égeri Wildsteiner Tongesellschaft látta el. A festékanyagok főbb szállítói a Möchtl Schmelzfarbenfabrik- Zwickau, Goldruckenanstalt-Bad Salzbrunn, Giessener Stempel und Farbenfabrik-Giessen és a Deutsche Gold- und Silber - scheideanstalt-Frankfurt a. M. voltak. Az importált agyagok a termelést drágították. A kerámiai iparnak tehát hazai nyersanyagok után kellett kutatni, hogy a drága külföldieket, amennyire lehet, olcsóbb hazaiakkal pótolja. Pécs, Székesfehérvár, Vác, Miskolc, Mezőtúr környékén akadtak olyan agyagfajták, amelyeket a cseh agyag mellett a gyártásnál fel tudtak használni. A Zsolnay-gyár ettől kezdve a cseh agyagon kívül sárospataki, hollóházai (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) és alsópetényi (Nógrád m.) agyaggal dolgozott. Gyengébb minőségű chamotte-ot találtak az új határokon belül. Az agyagipar szép eredményeket ért el a belföldi nyersanyagok felhasználása terén.7 A porcelángyártás azonban megkövetelte a jó minőségű cseh kaolin alkalmazását. Ennek importját az államközi kereskedelmi szerződések és a deviza árfolyamok befolyásolták. Az árak alakulásába ettől kezdve szóltak bele ezek a gyáron kívüli tényezők. Olyan függésbe került a Zsolnay-gyár termelése, amellyel eddigi fennállása alatt nem kellett küzdenie. A háború következtében nyersanyagát elvesztette, az egész belföldi piacot pedig — majd látni fogjuk — nem kapta meg. A GYÁR ÁTALAKULÁSA PORCELÁNGYÁRRÁ A porcelángyártásra való áttérés az üzem nagyfokú racionalizálásával kapcsolódott össze. A háborús és az utána következő évek szénbeszerzési nehéz7 Eckhart Ferenc: A magyar közgazdaság száz éve. 1841—1941. Bp., 1941. 264. old.
