Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
ségei és főleg a technikai fejlődés játszottak közre abban, hogy a munkagépek gőzmeghajtásáról 1922-ben áttértek az elektromos meghajtásra. Az elektromos energia használata lehetővé tette, hogy a munkagépeket nem kellett többé a gőzgép köré telepíteni. Az üzem egymástól távoleső pontjain több különféle munkagép beállítása vált így lehetővé. A porcelángyártásra való áttérés és a kapacitás növelése érdekében a termelési folyamatot is új technikai felszerelésekkel kellett ellátni. Az elmaradott berendezésű, a porcelángyártás céljaira hasznavehetetlen, régi masszamalom helyett 1929-ben egy új masszamalmot szereltek fel. A következő munkafázist, a korongolást a magasfeszültségű szigetelőgyártás megnagyobbította. Ezért a korszak végén a korongosok befogadására egy négyemeletes korongosműhely készült. A döntő lépést azonban a kerámiai gyárak fejlettségének fokát és kapacitását megmutató kemencék terén kellett megtenni. 1939-ben a gyár vezetősége a konstruktőr Dettmer személyes vezetése alatt 2 gázkemencét építtetett. A gázkemencék nagyobb térfogatúak, ennélfogva a termelésben gazdaságosabbak, mint a szénkemencék. A velük való égetésnél az égető tokok élettartama is meghosszabbodik. Ezek a tényezők tették ajánlatossá alkalmazásukat. 1942-ben a gázkemencék számát egy új csarnokban még egy harmadikkal emelték. (Használatban csak kettő volt.) A beruházások során készült még 2 db. U-alakú, Führbringerrendszerű muffola és egy festő műhely. A MUNKÁSÁLLOMÁNY A munkáslétszám 1920-ban 404 főt tett ki. A létszám 1922- ben és 1923-ban meghaladta az 500-at. Ezután erős csökkentésekre, elbocsátásokra került sor. 1926-ra a gyár dolgozóinak száma 322-re apadt. A kedvező 1928. és 1929. esztendők visszahozták a 413-as, illetve 432-es létszámot. A gazdasági válság aztán nagy pusztítást végzett. A 413-ra felnőtt munkáslétszámot 1930-ban lesorvasztotta 246-ra. 186 dolgozó, az előző évi munkásállomány 43,05%-a vesztette el ekkor egyszerre kenyerét. Nagyon lassan, ahogy csillapultak a válság hullámai, úgy tértek vissza az elbocsátott, nyomorgó munkások régi munkahelyükre. 1931-ben 300, 1932-ben 322 dolgozó vette fel reggelenként a munkát. Ettől kezdve egyre több munkást alkalmaztak. 1934-ben 532, 1935-ben 617, 1940-ben 750, 1942-ben 836 dolgozót foglalkoztatott a gyár. 202
