Rúzsás Lajos: A pécsi Zsolnay-gyár története (Budapest, 1954)
IV. A Zsolnay-gyár az imperializmus korának az I. és II. világháború közti szakaszán a felszabadulásig. 1921-1944
sének ütemére. A legnehezebb, a legválságosabb időkben különösen nyomasztóan éreztette hatását, és rontotta a gyár helyzetét. Emésztette a vállalat tőkéjét akkor, amikor arra az üzemnek az átalakítása közben égető szüksége lett volna.6 A gyár vezetősége ugyanis az I. világháború befejezése után egészen megváltozott piaci helyzettel állott szemben. A háború előtti idők nagy cikke, az építkezési kerámiai áru, a pyrogranit kelendőségét elvesztette. A köz- és magánépítkezés, a magyar városok nagyarányú fejlődése megállóit. A vásárlóerő megcsökkenése a díszműáruk, az eosin iránti keresletet is tönkretette. Egyedül csak a kisfeszültségű szigetelőket vásárolták. Ezt a gyár a villany-energia egyre jobban terjedő felhasználásának köszönhette. Előre látható volt, hogy hazánkban is megindul majd az elektrifikáció és keresetté teszi a magasfeszültségű porcelánszigetelőket. Az új politikai és vámhatárok következtében az osztrák és a cseh porcelán-ipar versenye sem nehezedett többé olyan nyomasztó fölénnyel a belföldi piacra. Ezért a porcelánszigetelők mellett a porcelánedénygyártás is kilátással kecsegtetett. A körülmények azt követelték, egynesen azt írták elő, hogy az üzemnek át kell térnie a porcelángyártásra. A pécsi Zsolnaygyárnak építészeti kerámia és díszműárugyárból ipari porcelángyárrá kell átalakulnia. E célt azonban csak nagymérvű átszervezéssel lehetett elérni. Az új anyag a technikai vezetésben új szakembereket kívánt. Biztosítani kellett továbbá a háború nyomán megváltozott körülmények közt a nyersanyagbeszerzést. Új típusú kemencékre és gépekre volt szükség. Az 1921-től 1923-ig tartó keresgélés és tapogatózás után, 1924-ben kezdődött meg az átszervezés. A porcelángyártás megindításához a gyár tulajdonosai idegenben kerestek szakembereket. így került 1923-ban, ill. 1924-ben az üzem élére igazgatónak a nagy elméleti kerámiai tudással rendelkező dán származású Dahl Gudmund. Vele jött a cseh Skutan Ferenc üzemvezető. Dahl nem tudott az üzem munkásaival összhangban dolgozni. Intézkedései egyenesen forrongást váltottak ki a dolgozók közt. Ezért a gyárat egy évi működése után kénytelen volt elhagyni. Távozott Skutan is, aki máshol kapott állást. A gyár vezetését ekkor, 1925-ben, Krausz Albert vette át, akit szintén a cseh porcelánipar adott az üzemnek. Krausz — Dahllal ellentétben — kevés elméleti, de sok gyakorlati tudással rendeik°zett. A porcelángyártás alapjait ő rakta le. Az akkordrendszert kiterjesztette és széleskörűen kiépítette. 6 Pécsi Cégbíróság: Ct. 613—0456/1938—56, a Pécsi Takarékpénztár véleményező jelentése. 199
